Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Függelék: Peterdi Nagy László: Színházat építeni

ta fel, aki eleve tudja, hogy a "kizökkent" kort egymagában nem tolhatja helyre. Szolonyicin Hamletjének mottója viszont az általa hangsúlyozottan prózában elmondott sor: "Kizökkent az idő - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt..." S ezzel szinte azt mondja: miért éppen én?, - tolja helyre más! Ez a Hamlet szeretne mindenáron elszökni a rárótt feladat elől. Átlagember akar maradni, - egy a tömegből. De nem lehet. Mert most már a tömegből kell valakinek vállalni ezeket a dolgokat is. Szmoktunovszkij hires Ivanovja a Művész Szinházban viszont határozottan egy kivételes sorsú értelmiségi nemzedéknek akar emlékmüvet állitani. Amely megélte, - megéli a hamleti kérdést, de saját szavaival megfogalmazni mégsem tudja. A szavak, a fogalmak, a nagy gesztusok - érzi - elveszítették már eredeti jelentésüket, sőt a visszájukra fordultak. - "Az italt nem bírom, megfájdul tőle a fejem. Rossz verseket faragjak talán? Ahhoz nem értek. Imádkozzam csak lelki restségből? Az ilyesmi nekem nem kenyerem" - mondja a rajongó kis Szásának, aki a fejébe vette, hogy "megmenti" őt. A maga kíméletlen következetességével éppen ez a naiv és önző lány kényszeríti aztán az Öngyilkosságba. Szmoktunovszkij Ivanovja meg akar gyógyulni. Ezért négy felvonáson át türelmesen keresi betegségének, a kor betegségének a nevét. Alóveti magát még a barátok és a jóakarók dilettáns gyógymódjainak is. Közben azonban - s ez Szmoktunovszkij szerepfelfogásának zsenialitása - mindvégig érzékeltetni képes, hogy többet tud náluk. Ő mindezt régen átgondolta, átélte már, s tudja, hogy mindez nem megoldás. S amikor bezárul körülötte a "megmentők" gyűrűje, amikor világossá válik, hogy egyetlen lehetősége maradt már csak az emberi és a gondolkodói méltóság megőrzésének - az öngyilkosság, akkor van ereje ehhez is. - "Köszönök, Szása, mindent!" - mondja még, s leejti fáradtan a kezét, melyet félszeg reménnyel mindeddig a heves lány felé nyújtott. Szása a saját szavaitól bódultan bizonygatja neki, hogy egyedül csak a házasságuk mentheti meg. De ezt az egyszerű segélytkérő gesztust hosszú színpadi perceken át nem vette észre.