Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/

hannak. A pap, dühtől, sikertelenségtől és iréniától remegve a tükröt a semmibe forditja. Egyedül van a semmiben. Az első a közösségi szinház képe; a második a lázadás színházáé. Közösségi színházon a múlt színházét értem, amelyet Szophoklész, Shakespeare ós Racine uralt, és ahol a hagyományos mítoszokat olyan hívőkből álló közönség előtt játszották el, akik egy változó, ám mégis szilárd univerzum előtt foglaltak helyet. A lázadás színháza a nagy ellenszegülő modern drámaírók színháza, itt a zendülés mítoszait adják elő egy fokozatosan csökkenő nézősereg előtt, amely az üresség, hiábavalóság és véletlenszerűség áradatában él. Metaforikusán jellemeztem ezt a két szinházat, annak érdekében, hogy két dologra felhívjam a figyelmet: 1. a hagyományos és a modern szinház tisztán megkülönböztethető azon az alapon, hogy milyen szerepet tölt be bennük a drámaíró, a közönség, és hogy milyen az általuk előidézett világ természete, valamint 2. hogy a modern szinház drámairól ugyanolyan elkülöníthető mozgalmat képeznek, mint a múlt különböző iskolái. Ibsen, Strindberg, Csehov, Shaw, Brecht, Pirandello, O'Neill ós Genet - akiket ez a könyv részletesen tárgyal - mindegyik nagyon is egyéni művész. Mégis osztoznak egyvalamiben, ami egymáshoz kapcsolja őket, elválasztva elődeiktől. A lázadó magatartás ez, amely lényegében a romantikus örökség eredménye. Ezzel a könyvvel az a célom, hogy összegyüjtsem a modern dráma megkülönböztető vonásait, hogy az egységet úgy mutassam be mint voltaképpeni romantikus mozgalmat, valamint, hogy a romantikus lázadás fejlődését nyomon kövessem a nyolc kiemelkedőbb drámaíró munkáiban. Bevezetőképpen azonban szükséges megvizsgálni, miként bontakozott ki a drámai lázadás; és e célból a hagyományos és modern szinház között nem annyira a különbségeket, mint inkább szerves kapcsolódásukat kell hangsúlyoznom. Mert bár a lázadás szinháza közvetlenül a 19* századi romantikában gyökerezik, tágabb értelemben egy olyan hosszú, előkészítő folyamat elkerülhetetlen következménye, amely már a középkorban kez-