Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Szilassy Zoltán: Dürrenmatt Shakespeare-adaptációi

BLANKA: FÜLÖP: LAJOS : ..•házasságtörést követett el Salisburyvel, Essex-szel és Bigottal. Vagyis egész Angliával, Madame. Ez sok. Na és? /V. felv. II. szin/ Hajdani szerelmesét, a Fattyút, hűtlenségéért megkorbácsoltatja, Annak immár elég a politika e fajtájából, thersitesi szellemű megoldást választ; visszavonul, és további fattyúkkal nemesiti Angliát. János királyt Dürrenmattnal Pembroke, a majdani régens mérgezi meg /Shakespeare-nél csak "egy barát"/, s az ő diadalmas szavaival végződik a grand-guignol, mig Shakespeare-nél a Fattyú honszerelmes himnuszával. DÜrrenmatt itt korántsem volt hűtlen a shakespeare-i szellemiséghez. Merész változtatása csak kihangsúlyozza a Shakespeare-nél is kiélezett ciklikus történelemszemléletet. Többszöri utalásainkból kiderülhetett: DÜrrenmatt változtatásainak legjavát annak tudjuk be, hogy az adott szinmüvet a shakespeare-i életmű logikáját figyelembe véve hegyezte tovább. Megoldásai azt sugallják, hogy a többi történelmi szinmü, és különösen a megjegyzéseinkben gyakran emiitett Troilus és Cressida szellemében történt az adaptáció. Nem egy helyen túlburjánzik azonban a "történelmi lecke, középhaladóknak és haladóknak" magyarázó szelleme. Betoldásainak jelentős része az öreg szinpadi rutinőr mesterfogásaiból adódik /kellékekkel, helyzetkomikummal való operálás/, melyek azonban nem idegenek a shakespeare-i és az Erzsébet-kori szellemiségtől, sőt, azt imitt-amott még túlfokozzák is /"bawdy"/. Nem csak és elsősorban drámairói, hanem dramaturg-rendezői munkákat végzett az alapanyagon. Általában megszabadul az általa feleslegesnek tartott szóvirágoktól, de ezek helyett közel ugyanazon terjedelmet hoz ki a népszinházasitás magyarázkodó igénye. Némi pátosztól mindenképpen megszabadult igy a darab, de a történeti drámák akkor szokásos dekórum igényeitől Shakespeare