Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Szilassy Zoltán: Dürrenmatt Shakespeare-adaptációi

ért hagyja ki DÜrrenmatt azt a gag-sorozatot, ami Shakespearenél a Fattyú és Lipót kötözködéséből adódik. Primer és szekunder poénok egyaránt elvesznek ezáltal, mivel Shakespeare a korábbiakra is gondosan utal, t.i. arra, hogy Oroszlánszívű Richárd fölszarvazta Lipótot, és Lipót ezért ölte meg Richárdot. A csata viszontagságait az áldozatok számának egyszerű bemondásával jelzi DÜrrenmatt, de egyben további gag-ekre is talál lehetőséget. A III. felvonás III. szin indulásakor Fülöp király felkötött karral, Lajos dauphin bekötött fejjel, Pandulpho bekötött lábbal mutatkozik. Mindenki szitkozódik, de különösen mulatságos ez a szentatyától. Később /IV/2/ az angol lordok páncélzata megvetemedik az esőverte koronázáskor, jellegzetes dürrenmatt-i kajánság és ellenpontozás van a gag-ben: BIGOT: Lakatost, az állvédőm beszorult! SALISBURY: Nekem csavarkulcsot! A helyzetkomikum illusztráló szerepe mesterfokra ér az V. felvonás I. szinében. Jön a canossázó János, s találja a mediterrán éghajlathoz szokott, didergő Pandulpho biborost, aki állandóan hőpalackokat követel. Mikor János kiböki szándékát, Pandulpho felvillanyozódik: JÁNOS: Én felajánlom a pápának Anglia koronáját. PANDULPHO: A szentségit! Anglia koronáját? A koronát? Fiacskám, bűneid Megbocsáttattak, patyolatfehér vagy... ... Tessék vedd kezemből vissza mint Pápai hűbéradományt... Hiszen te reszketsz a darócruhában! JÁNOS: Tisztelt atyám, bizony rohadt hideg van. PANDULPHO: Be az ágyamba mellém!... Még egy hő£alackot! Közben az elárult Blanka, aki Dürrenmattnal egy jócskán harcias és önérzetes Cressida szerepét tölti be, komoly teljesitménnyel lepi meg a franciákat: