Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

Robert Browning: Elhunyt nőm, a hercegnő Elhunyt nőm, a hercegnő ez a kép Itt a falon. Szinte él! Csodaszép Darab; valóban: Pra Pandolf keze Jól működött s most itt áll a müve. Leül és megnézi? Kiemelem, Hogy "Pra Pandolf", mert aki idegen, Mint ön, megállt e festmény mély tüzét És az arc lobogását nézni, még Mind hozzám fordult /minthogy mások a Függönyéhez sem nyúlhatnak soha/, S látszott, hogy kérdezné, de nem meri: Mi ez a tüz?; nemcsak ön volt, aki Igy meglepődött. Uram, nem csupán A férj előtt lobbant fel ez a láng A szép arcon; Fra Pandolf szavai Is felgyújthatták: "Egész befödi Úrnőm csuklóját a köpeny", s megint Hogy: "Ecset nem hozza ki azt a pirt, Mely ladym nyakán elhal." Mert a hölgy Szive - hogy mondjam? - itta a gyönyört, Mohón itta: szeme, bármit talált, Mindennek örült, s mindenfele járt. Minden mindegy volt, uram! Csillagom A keblén, az esthajnal nyugaton, Almaág, mit egy úri hülye a Kertből felhozott, fehér szamara, Melyen kirándult a városon át Minden tetszett neki, vagy legalább Elpirult tőle. Csupa köszönet Volt - jó! de - hogy is? - mintha nevemet, Kilencszázéves nevemet annyiba Vette volna, mint bármit. Ez hiba, De nem szégyen kifogásolni? Még