Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

Ha segített volna is a beszéd - Mely nem kenyerem - kifejteni, hogy: "Ez vagy az sért, ezt ne tedd, ha tudod; Vagy hogy ez túlzás" - és ha lehetett Volna is leckéztetni, nemcsak egy Pjsrcre, mikor megbánta szavait - Még az is sértett volna; márpedig Sértést nem tűrök. Ó, kétségtelen, Mosolygott rám, uram; de kire nem Mosolygott úgy? Elég. Ment a parancs; S minden mosoly egybeálltÉpp olyan, Kintha élne. Ne menjünk? Odalenn Már vár a társaság. Ismétlem: Az ön gréfi urának hírneve Bő zálog, hogy megértésre talál A hozomány igényem nála; bár, Mint kezdetben mondtam, szép gyermeke Az első célom. Nem, önnel megyek, Önnel uram. Neptunt is nézze meg: Fókát szelídít, ritkaság, azt mondják; Claus von Innsbruckkal öntettem a bronzát. /Szabó Lőrinc fordítása/