Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
dráma formája továbbra is a konfliktus marad - az összecsapás , amely a bős eszményi vágyai és a valé világ leküzdhetetlen akadályai között megy végbe. A messianisztikus drámára természetesen a nagy arányok a jellemzőek. Majdnem mindig nagyon hosszú, és néha - a művésznek a szabályok elleni lázadás eredményeképpen - majdnem szinrevihetetlen, habár nyilvánvalóan egy drámairó öntötte formába. /Ezt nem módositják a messianisztikus jellegű kamaradarabok, mint Hardy Uralkodók-ja./ A Brand előadásához legalább hét órára van szükség; a Császár és galileus két darabból áll; a Damaszkusz felé trilógia; a Vissza Matuzsálemhez a pentateuch metabiológiai változata; és a Ring ciklust négy különböző est folyamán kell előadni, amelyeknek mindegyike önmagában is kimeritő. A messianisztikus darab hossza a mű végrendeletszerű funkcióját sugallja - de epikai struktúráját is. Az ilyen mű ritkán büszkélkedhet egységes cselekménnyel, ehelyett inkább rövid, epizodikus jelenetekből áll, számos szinváltással. Ami az elrendezést illeti, vagy a múltban történik /Császár és galileus /, vagy a jövőben / Vissza Matuzsálemhez /, vagy valamilyen meghatározatlan időben és helyen, akár egy álom /Damaszkusz felé /. Ha az elrendezés kortársi /Ember és felsőbbrendű ember /, egy ponton egy álomjelenetet lehet beiktatni /a "Don Juan a Pokolban" jelenet/, hogy el lehessen távolodni a darabtól. Ennek ellenére sem kétséges, hogy a messianisztikus darab a jelenre vonatkozik. Mert miként Nietzsche Zárathustrát, a régi perzsa Istent használta fel, hogy modern mondanivalóját kifejtse, a messianisztikus drámairó azért alkalmazza szereplőit, hogy eljátsszák lázadását és megtestesítsék látomását a megváltásról. Irodalmi műfajként a messianisztikus dráma a mitosz vagy románc kategóriájába tartozik, mert főszereplőjére ráillik az a definíció, amelyet A kritka taglalata c. müvében Northrop Prye nyújt a mitikus hősről /"a többi emberhez és a többi ember környezetéhez képest minőségileg magasabbrendü"/, valamint a romantikus hősről /"a többi emberhez és környezetéhez képest magasabb fokon áll"/. Cselekedete egy emberfölötti
