Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/

Dosztojevszkijtől vagy D. H. Lawrencetől/. Mégis, a messianisztikus drámában nem annyira a filozófiai tartalom jelentős, mint inkább a lázadó magatartás - a nyughatatlan kutatás az egység után, az elhagyatott istenek világa számára. Röviden, a messianisztikus darab a hit romantikus keresésének dramatizálása; mint ilyen, a lázadás szinházának ez a legszemélyesebb változata, és a drámairó vallásos testamentumának szerepét tölti be. Ez nem azt jelenti, hogy önéletrajzi az anyaga /noha néha az/, hanem inkább a messianisztikus drámairó szoros rokonságát jelzi a főhőssel. Igy, vagy úgy, de a messianisztikus hős a drámairó alteregójc, aki ezáltal emberfölötti képességekre tesz szert: a hős a drámairó álmainak képzeletbeli megvalósulása, és erkölcsi elképzeléseit az iró helyett ő adja elő. Ibsen bevallotta, hogy Brand, Peer Gynt és Julianus egyaránt belőle fakadt; Wagner Siegfrieddel azonosította magát, és gyermekét róla nevezte el; Strindberg az Idegenbe költötte bele magát, miként O'Neillnek is ugyanilyen kapcsolata van legtöbb központi hősével; és Shaw sokmindenben /túlsokmindenben/ osztozott hőseivel. Másfelől mindegyik drámairó megőrzi távolságát a darabjától. Majdnem mindig elvetik a hős messianisztikus doktrínáját, ez ugyanis sohasem éri el teljesen az istenséget, mert a drámairó a darab végére többnyire elhagyja. Ibsen Julianusa saját hatalmi vágya áldozataként hal meg, és Brandot a Szerelem Istene utasitja rendre; Strindberg Idegenje egy kolostor küszöbén végzi, kétségektől és ellentmondásoktól elboritottan; O'ÎTeill Dion-Antalja az öngyülölet és bizonytalanság gyötrelmei közepette hal meg; Genet sátáni lázadói rájönnek, hogy zendülésük nem győzhet, mert Isten a "végső győztes". A Vissza Matuzsálemhez utolsó darabjában Shaw a jövő világába veti bele magát, ahol minden prófécia valóra válik - de a lázadás szinházában ez az egyetlen példa az utópikus vágy beteljesülésére. Mert a szinházi lázadás legvakmerőbb, legsóvárabb és legegocentrikusabb tipusú messianisztikus drámájában a szabadság iránti leküzdhetetlen, romantikus vágyat - ellenőrzés alatt tartják. A szubjektív eszmék túlsúlya ellenére a