Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
toztatható, manipulálható, és olyan Teremtőnek képzeli magát, aki fölötte áll Istennek, és az a rendeltetése, hogy az életet egy rendezettebb valamivé alakitsa át, mint amilyen az az értelmetlen tákolmány, amit maga körül lát. Ahogyan önéletrajzi szereplője, az Idegen révén Strindberg megfogalmazza a Damaszkusz felé első részében: "És érzem, hogy szellemem növek szik, terjed, kifinomulttá és végtelenné válik. Mindenhol jelen vagyok, az óceánban, amely a vérem, a sziklákban, amelyek a csontjaim, a fákban, a virágokban, és fejem felér az égboltig. Az egész mindenséget át tudom tekinteni. Maga a mindenség vagyok. És érzem magamban a teremtő erejét, mert én Ő vagyok! Bárcsak kézbe ragadhatnám a mindenséget és valami tökéletesebbé, tartósabbá, gyönyörűbbé alakithatnám át! Akarom, hogy boldog legyen a teljes teremtés és minden teremtmény, hogy fájdalom nélkül szülessen meg, szenvedés nélkül éljen, és nyugodt megelégedettségben haljon meg." Itt, ahol Strindberg gigantikusnak és transzcendensnek képzeli magát - isteni erőket tulajdonítva magának és saját terve szerint alakitva át a világot - itt van a messianisztikus lázadás lényege. Az Istenség iránti leküzdhetetlen személyes vágyával Strind berg a messianisztikus drámairók közül a legkevésbé tartózkodóbb, ám ez az éhes akarom - a folytonos elégedetlenség kiáltása - az összes ilyen tipusú drámairóban visszhangzik: a hatalom akarásának hangja ez. "Halott minden Isten" - irta Nietzsche - "most azt akarjuk, hogy a felsőbbrendű ember éljen." - a messianisztikus lázadókban ez a követelés munkálkodik. A Császár és galileus ban Ibsen előre látja az Akarat Harmadik Birodalmát, ahol "a lázadás mostani jelszavát megvalósítják", és "az embereknek nem kell meghalniuk ahhoz, hogy istenekként élhessenek a földön". Az Ember és emberfölötti ember ben Shaw látomásként megidézi a jövő emberét, aki "mindenható, mindentudó, tévedhetetlen, azonkívül teljességgel tisztában van helyzetével, öntudatos: röviden, Isten", és ezt az öntudatos istenséget a Vissza Matuzsálemhez utolsó darabjában mutatja be. Siegfried, Wagner Ring jének főhőse kardjával a Nothung gal eltöri Wotan dárdáját, és igy seliger Held , vagy
