Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
bolnák nyelvi korlátaikat és szenvedélyesen lázadnának - de ahhoz, hogy lázadni lehessen a világ ellen, folytonosan szembe kell vele állni. És ebben jelentkeznek a lázadé drámairó paradoxonjai. Szeretné magasztalni az eszményt, de közben a •aló világ foglya. Szeretné megvédeni az ént, de a többiek ttveteléseit is fontolóra kell vennie. Szeretne extázisról, vadságról és részegségről énekelni, de az unalmas, megszabott világgal szemben kell helytállnia. A lázadás szinháza igy azután egy olyan paphoz hasonlítható, akinek nincsen Istene, ortodoxiája, de még gyülekezete se nagyon, és aki az abszurditás visszataszító építményén belül vezeti szertartását. A ziláltság misszionáriusaként a lázadás evangéliumát terjeszti, a hagyományos értékeket megpróbálja saját lelkesült látomásaival helyettesíteni, és a gyötrődésből és frusztációból ritust próbál rögtönözni. Közösségi mítoszok helyett a szétszóródás mítoszait kinálja; viagasztaló szentbeszéd helyett fájdalmas követeléseket, a belenyugvás liturgiája helyett a panasz liturgiáját. Hitehagyott pap, aki közben titokban Isten szeretne lenni. Lucifer Non serviam «»ját véve mottóul a tagadás szellemeként bukkan fel, olyan emberként, aki Nemet mond, és közben a lázadás számtalan ösvényén a maga Igenjét követi. Ennek a könyvnek az a célja, hogy ezeket az ösvényeket feltérképezze. Nehéz és bonyolult folyamat ez, mivel mindegyik drámairóval változik az irány. De általánosságban megkülönböztethetünk három fő irányt. Az első rendkivül széles, a második keskenyebb, a harmadik pedig egyirányú utca, mert ahogyan a kor követelményei korlátozni kezdik a lázadás lehetőségeit, a modern dráma úgy lesz egyre fokozottabban korlátoltabb. A lázadásnak e kategóriáit messianisztikusnak , társadalminak és egzisztenciálisnak neveztem el. Részletesebben ki fogom dolgozni ezeket a kifejezéseket, de kiinduló képeimre vonatkoz = tátva gyorsan meg tudom határozni őket. Akkor beszélünk messianisztikus lázadásról , ha a drámairó Isten ellen lázad, és megpróbálja elfoglalni az ő helyét - a pap a tükörben önnön
