Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/

nozni; igy próbálta kifejezni irtózását a valótól. Pirandello megvilágítja Rousseau megállapítását, midón megjegyzi, hogy "egy meglévő modell utánzásával az ember önnön énjét tagadja meg, és szükségképpen lemarad a minta mögött." - minél inkább a valóságot másolja valaki, annál kevésbé valósitja meg önmagát. Camus ezt még egy lépéssel továbbviszi. Kimutatja, hogy a legegyénibb stilus a legszenvedélyesebb lázadás jegye, mig a realizmus, az én alárendelésével a totalitarianizmus hivatalos esztétikája. Ám a leghevesebben individualisztikus modern drámaírók közül sokan mégis viszonylag realisztikus stílusban irnak. Mindenesetre be kell látni, hogy a modern drámai realizmus rendszerint kibúvó. Mert miként az antirealista drámaírók állandóan megidézik a valóságot, úgy a realista drámaírók romantikus individualizmusukat egy szemérmes stílusban nemesitik ki. Edmund Wilson leirja, hogy Flaubert, aki imádta a "pompás, szeliditetlen dolgokat", miként kényszeritette magát, hogy szűkre szabott prózában irjon a "kortárs burzsoá Franciaország kishitüségéról és középszerűségéről". Ez pontosan megfelel a modern realista drámairó önként vállalt fejlődésének. Ibsen, akit a modern realizmus atyjának tekintenek, extravagáns epikai müvekkel kezdi pályáját, az embert ünnepli a természetben, majd a leginkább prózainak tünő formák felé fordul; ám az egyhangú felszin alatt tovább pezseg régi romanticizmusa; még "modern" darabjai is álöltözetbe búj tátott lázadások. Ibsen problémáját minden modern drámairónak meg kell oldania a saját maga számára nevezetesen: hogyan találhatja meg a természetes és képzeletbeli világ közötti szük ségszerü kapcsolatot anélkül, hogy teljesen elutasítaná a valóságot. És igy miközben a lázadó arra vágyik, hogy az érintetlen természetbe vagy a sajátmaga által kitalált birodalomba visszahúzódjon, darabjai az esetek többségében a józan valószínűség világába ágyazódnak - korabeli polgárokkal a városi társalgókban, a mindennapi élet lapos nyelvén társalogva Ez a nyelv aligha eszményi azok számára, akik kétségtelenül szivesebben engednék szabadjára képzeletüket, szétrom-