Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
magányosok, ti különszakadtak, egy napon néppé váltok: ti, akik kiválasztottátok magatokat: egy kiválasztott nép kerekedik belőletek.•." A lázadás drámája előtt ugyanez a beteljesülés lebeg, és müve révén még megvalósításért is kísérletet tesz. Minél elszigeteletebbé és megközelithetetlenebbé válik, annál inkább fokozódik látomása a közösségről - az elidegenedett szellem kezdi kiválogatni a magafajtáját. Még a szinház számára való irás is ezt a szükséget szorgalmazza, hiszen a szinházi közönség kicsiben egy kollektívát képvisel; ám művészete átalakító ereje révén a drámairó ezt a kollektívát "kiválasztott néppé" szeretné megtéríteni. Egyszóval olyan, mint az a megrontott pap, aki még mindig szeretné hivatását gyakorolni, noha képtelen arra, hogy higgyen a keresztény szentségekben. Isten nélküli világban egy gyülekezetet kell formálnia, liturgiát kell kigondolnia, hitet kell teremtenie. "A lázadásnak - irja Camus - állandó és ellentmondásos célja, hogy Istent megölj', és egyházat építsen." A lázadás színháza számára ezek az ellentmondásos célok jelentik az alapot, amelyen állva mindegyik drámairó azon munkálkodik, hogy önnön elszakadásából új egybeolvadást teremtsen - hogy lázadásának kezdeti aktusát egy újfajta kegyelem indítékává tegye. Az Infernób an Strindberg egy olyan vallásról beszél, amelyre az egész világ vár - nem "a hivatalos vallásokkal való kompromisszumra", hanem inkább "az új felé való haladásra". Ez a lázadás színházának követelése. Olyan drámaírók, mint Eliot és Claudel békét kötnek a "hivatalos vallásokkal", de a lázadás szinháza eltökélten heterodox, ha ugyan nem teljesen eretnek. És bár Strindberg és O'Neill átmenetileg egyaránt vonzódnak a kereszténységhez, az egyház még az ő számukra is csupán időszakos megálló a hit utáni hosszú romantikus keresgélésben. Ebben a kutatgatásban mindegyik lázadó drámairó osztozik, noha ez különféle irányokat vesz. Egyeseket a tudomány vonz, másokat a politika vagy művészet, ismét másokat a sátánizmus, vagy a buddhizmus, hinduizmus, konfucianizmus - de mindez vallásos alternativa, és még a legmaterialistább programokat is a metafizikai megváltás formájaként teszik
