Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
"A centrum gyönge: minden szétröpül, a világ csupa zür, kivül, .belül." /Nagy László ford./ Donne előórzetét Yeats még apokaliptikusabb hangsúllyal fogalmazza újra. A modern társadalom képe a börtönével válik azonossá - szürke, mocskos, nyomorúságos, visszataszitó -, ahol az ember mérgezett levegőben és megalázó feladatok mellett szakadatlanul dolgozik* Rövidre fogva: a modern dráma a romantika második hullámából táplálkozik - nem Rousseau örömteli optimizmusából, amely az intézmények reformjára helyezte a hangsúlyt, hanem sokkal inkább Nietzsche sötét dühöngéséből, amely radikálisan követelte az ember szellemi életének totális átalakítását. És a lázadás szinháza számára Nietzsche jelenti a legtermékenyebb filozófiai hatást, ő az az intellektus, aki majdnem minden modern drámaíró számára mércéül szolgál. Midőn Nietzsche Istent halottnak nyilvánította ki, akkor egyszersmind az öszszes hagyományos érték halálát is kijelentette. Az ember csak úgy teremthet új értékeket, ha Istenné válik: a nihilizmussal szemben a lázadás jelenti az egyetlen alternatívát. Nietzsche gőgös akarom-ja egy abszurd univerzumra volt elszánt válasz. És - miként Albert Camus irja nagy tanulmányában, A lázadó emberben /L'Homme Révolté / - minden modern lázadás "az irracionalitás látványából születik, egy igazgataln és megfoghatatlan állapottal szembesülve." Ugyanevvel a metafizikai abszurditással szembesülve a modern drámaíró elfogadja Nietzsche kihívását, és egy olyan visszautasító magatartást vállal, amely konfliktusba sodorja a modern szükségszerűség törvényeivel. Elutasítva Istent, egyházat, közösséget és családot és megvédve az egyén jogait a kormány, az erkölcsiség, a hagyományok és a szabályok igényével szemben - magára ölti a lázadó szerepét, izgat a megszorítások ellen, és eltökélt szándéka, hogy minden korlátot széttörjön. Pontos mindehhez hozzáfűzni, hogy a drámaíró lázadása sokkal inkább képzeletbeli, mint gyakorlati - képzeletbeli, abszolút és tiszta. A lázadás színházának korábbi szakaszaiban
