Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
Rómában nagy epikus darabjait, már diadalmaskodott a tudományos naturalizmus, amit Galilei, Bacon és Descartes vázolt fel, és a civilizált Európának most ez a világnézete. Darwin A fajok eredete c. müve 1859-ben jelent meg, és halálos csapást mért az ember isteni eredetének hitére. Ugyanebben az évben fejezte be Marx A politikai gazdaságtan bírálatához c. müvét, a történelemnek ezt a mechanisztikus megközelítését, amely a kultúrák fejlődését kizárólagosan az osztályérdek alapján elemzi. És 1863-ban Renan kiadja Jézus életét , amelyben Jézus, akitől az iró elvitatta isteni születését, csodáit és feltámadását, nem annyira természetfölötti lényként jelenik meg, mint inkább ihletett prófétaként és lázadóként. A naturalizmus felváltja a természetfölöttiség elvét, a kísérlet pedig kiszorítja a látomást. Az intuició helyére a statisztika kerül, a próza pedig a költészet helyét tölti be. Még mindig erőteljes a vallásos ortodoxia, de az egyház a farizeusok, az álszent előírások és a felszínes tiszteletreméltóság prédája lett. A tudomány arrogánssá és magabiztossá válik, és semmiféle mágikus eszmét vagy metafizikai kegyelmet nem nyújt, amivel kielégítené az emberiségnek a ritus és szentség iránti sóvárgását. A nagy társadalmi-politikai földrengések a középosztály konszolidációját eredményezték; és 1848 radikális forradalmainak sikertelensége kihúzta a talajt annak reménye alól, hogy ez a hatalom könnyen megdönthető. A szabadság, egyenlőség, testvériség kifejezés zsargonná válik, a jobbágyságot felváltja a bér-rabszolgaság, az igazságot korrumpálja a privilégium, és a szomszédok egymást zsákmányolják ki a nyereségért, miközben pedig a haladás áldásaiért az iparosítás bűneivel fizet: salakhegyekkel, gyermekmunkával, füstös városokkal. A tizenkilencedik század elejének forradalmárai az emberi szabadság teljes megvalósulását anticipálták. Ám a determinisztikus tudományok korlátok közé szorították az ember lehetőségeit, a természettel és embertársaival való kapcsolatát megsemmisítette a gép, és az Állam egyre fokozottabban behálózza személyét. A modern ember mögött a káosz settenkedik:
