Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

zésének szentelte, a harmadik rend Cidjét szerette volna meg­írni. Ideálja, a kereskedővé vált, s a polgári ideálokkal azo­nosuló nemesember. Ezt az angol példát már Voltaira is népsze­rűsítette X. Filozófiai levelében, de a XVIII. századi fran­cia társadalomban egy nemesember elvétve adta csak fejét ke­reskedésre. A Filozófus kereskedő t, azzal az ürüggyel, hogy a párbajt népszerűsíti, sokáig nem engedték bemutatni, végül azonban óriási sikere volt. Sedaine más darabjait is szívesen fogadta a közönség /Oroszlánszívű Richard . Az ismeretlen zálog . A szö­kevény . Maillard vagy a megmentett Párizs , stb./. Legjobb ba­rátja Diderot volt, aki Grimm tanúsága szerint igy szólt a drámaíróhoz: "Igen, barátom, ha nem lennél olyan öreg, fele­ségül adnám hozzád a lányom." Maga Grimm Shakespeare-hez ha­sonlította Sedaine-t, s leszögezte, hogy a filozófusok közül ő az egyetlen, aki a színpadnak, s nem a nyomdának irt. "Sze­rencsére te nem tanultad meg, hogyan kell frázisokat fabrikál­ni, te csak szavakat alkotsz; de micsoda tömegét az igaz, egy­szerű és patetikus szavaknak, minden fajtából, melyeket sze­rencsésen és megfontoltan adsz szereplőid szájába! Egyetlen költő sem társitott még ennyi természetességet és árnyalatot ennyi egyszerűséghez és komikus erőhöz; egy sem érti úgy a szinházat, mint te." /34/ A XVIII. századi francia dráma másik jelentős alkotója Charles Colié volt. Darabjaiban / Borban az igazság . Özvegy stb./ igyekezett összeegyeztetni az erkölcsi mondanivalót a társadalmi valóság ábrázolásával, de mint rutinos szinpadi szerző, tisztában volt a feladat kilátástálanságával: "Az asszonyok azt követelik, hogy a vígjáték csak nemes, erkölcsös nemes- és nagylelkű, hihetetlen, regényes és lehetetlen jelle­meket mutasson be; számukra semmi sem tűnik e téren túlzásnak. Éppen a legkevésbé valőszinü s a legnagyszerűbb erény, mely a legkevésbé található meg a természetben, hatja meg őket a legjobban; ugyanakkor viszont a drámákban csak egészen csinos gazembereket tűrnek csak meg, feltével, hogy szeretetreméltó bűneiket csak túlzott szerelemből követik el, magukon kivül,

Next

/
Thumbnails
Contents