Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

feldúlt lelkiállapotban." /35/ Â mindenható erkölcs megszabta, hogy a XVIII. századi francia drámaírók mit állithatnak színpadra, s mit nem. Grimm /!/ megjegyzi, hogy a század tartózkodása, illeme ós pedantériá3a nem engedné meg, hogy házasságtörő kapcsolatot vigyenek szinre; ezért aztán a legtöbb ilyen viszony titkos házasság formáját Öltötte. A kor erkölcsi felfogása szerint erkölcstelen szülő az, aki a lányát egyedül hagyja egy fiatalemberrel. A kritikusok ezért feltétlen megtámadták volna a szerzőt, ilyen jelenetet sem lehetett tehát színpadra állítani. A XVIII. századi francia drámákban azért találunk annyi ifjú özvegyet, mert csak nekik lehetett kettesben udvarolni. E darabok konfliktusa szinte kivétel nélkül félreértésből fakad, hiszen a polgárhős csak hirtelen felindulásból vétkezhet, de utóbb akkor is megbánja. A XVIII. századi francia drámaírók, Rousseau erkölcstanát követve a bünt összeegyeztethetetlennek tartották a polgári család intézményével. A közönség bőven ontotta könnyeit, s még azt is elhitte, hogy a "drámai leckék" valóban tanulsággal szolgátak a számára. Hire járt, hogy Voltaire Nanine-jának bemutatója után egy nemesember elhatározta, hogy senkinek sem mutat ajtót, Sebastien Mercier A dezertőr cimü darabja pedig állítólag hozzájárult, hogy eltörölték a katonaszökevények halálbüntetését. Marmontel A jó anya cimü meséjének főhőse úgy választ férjet a leányának, hogy a két kérőt színházba viszi, s annak adja leányát, aki bőven könnyezik, a másikat viszont, aki rezzenéstelen arccal ül, kikosarazza. A legpolitikusabb XVIII. századi polgári drámák történelmi tárgyúak voltak. E darabok közül számos játszódik a XVI. század második felében, a vallásháborúk korában. A kor fanatizmus-ellenes felfogása indokolja, hogy IV. Henrik volt az egyetlen király, akit a polgárság szívesen látott a szinpadon. Az abszolutizmus viszont, miután a népszerű uralkodót rendszerint XIV. és XV. Lajossal állították szembe, s gyűlöletes képet festettek a királyok szeretőiről, cenzúrázta és betiltotta ezeket a drámákat. Collé: IV. Henrik vadászata cimü darabját tizenöt