Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
vagyoni és társadalmi különbségek felszámolását és a kistermelői életformát tekintette "természetesnek". Egyedül a polgári család intézményének eszményitésében értett egyet a harmadik rend egésze, ezért is koncentrálódik a polgári dráma témája a társadalom "természetes" egységére, a családra. Ha bármilyen konfliktus felmerül, az családi jellegű, a család erkölcsi normái jelentik a természet hangját. Ez a hang a "vér szavaként" szólal meg a XVIII. századi polgári darabokban, mégpedig rendszerint olyankor, ha testvér a testvérrel, szülő a gyermekével kerül szembe. Az ilyen tipusű konfliktus lényegi eleme, hogy az érintettek ne tudjanak a rokoni kapcsolatról, mert csak igy szólalhat meg a "vér szava". Ez történik a Mélanide-ban t ahol atya a fiával párbajozni készül, vagy a Törvénytelen fiú ban, ahol Rosalie ós Dorval öntudatlan testvéri szeretettel vonzódnak egymáshoz. Hasonló példákat tucatjával találunk más "könnyfakasztó" komédiákban is. A Természet dramaturgiájának köszönhető, hogy annyiszor kerül, elő a vérfertőzés témája a korabeli darabokban. Ez nem a XVTII. századi francia polgárság romlottságának a jele, hanem annak, hogy a felvilágosodás ideológiája teljesen átjárta a korabeli irodalmat, különösen a maximális erkölcsi haszonra törő színházat. A Törvénytelen fiú t melynek alcíme: Az erény próbája, nemcsak az új műfaj programadónak szánt darabja, hanem gesztus is volt Rousseau felé. A darab azt a pontot jelzi, ameddig Diderot elmehetett a felvilágosodás egymással szembeforduló irányzatainak Összeegyeztetésében. Ez a kísérlet azonban balul ütött ki. A negyedik felvonás harmadik jelenetében hangzik el Constance monológja, mely végképp elmérgesitette a viszonyt Diderot és Rousseau között. Az ifjú Özvegy udvarlás gyanánt Voltaire-t idézi Dorvalnak, születendő gyermekinek erényét dicséri, majd azt a bókot is megkockáztatja, hogy "Ön és Önhöz hasonló emberek alkotják a nemzetet." Ezután azonban a következő szavakkal beszéli le Dorvalt arról, hogy elvonuljon a világtól: "Ön le akar mondani a társadalomról! A szivéhez fellebbezek; kérdezze meg; az megsúgja önnek, hogy a jóravaló emberek a társasomban élnek, s csak a gonosz ember magányos."
