Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
Rousseau a bókokat elersztette a füle mellett, viszont sértésként fogta fel a neki szánt célzást: "A Törvénytelen fiú ból, megjelenése után küldött egy példányt; a barát müvét megillető érdeklődéssel és figyelemmel olvastam el. A darabhoz fűzött párbeszédes poétikafélében más bántó, de még tűrhető dolgok közt, akik a magányos embert támadták, meglepetten, sőt kissé elszomorodva találtam ezt a fanyar és kemény, semmivel sem enyhitett kijelentést: Csak a gonosz ember magányos. A mondás, úgy találtam, kétértelmű: egyik értelme nagyon igaz, a másik nagyon is hamis; mert lehetetlen, hogy aki egyedül van, és egyedül is akar lenni, ártani tudjon és akarjon másoknak, s igy lehetetlen az is, hogy gonosz legyen. A mondás tehát önmagában is magyarázatot kivánt, különösen olyan szerző részéről, akinek e megjegyzés kiadásakor van egy magányba visszahúzódó barátja." /20/ A Törvénytelen fiú val egyidőben született Uj Héloise viszont Diderot tetszését nem nyerte meg: "úgy találta, hogy üres az egész; vagyis tele van kongó szavakkal." /21/ Ekkor, 1758-ban, az Enciklopédia elleni általános támadás a Törvénytelen fiú t is sújtotta. A darabot nem játszották, mert a szinészek egyhangúan kijelentették, hogy "előadhatatlan". /Csak 1771*szeptember 26-án mutatták be, akkor is megbu kott./ Paródiát irtak róla a Törvényes fattyú /Le Bâtard ligitime / cimmel, s a szerzőt megvádolták, hogy Goldoni igaz barát /II vero amico / cimü komédiáját plagizálta. Palissot támadása mellé sorakozott fel Rousseau, a régi barát is a D'Alembert-nek irt hires levéllel. / Lettre a D'Alembert sur les spectacles / Rousseau bírálata nem a Törvénytelen fiú nak szólt, hanem a színháznak, általában. Az ügy előzménye, hogy D'Alembert Genf cimü Enciklopédia-cikkében elmarasztalta Rousseau honfitársait, hogy mereven ragaszkodnak a kálvinizmus hittételei hez, s nem engedélyezik, hogy a városban állandó szinház telepedjen meg. Rousseau védelmébe vette a genfieket, s felelevenítette az első Értekezés radikálisan konzervatív álláspont ját, de ezúttal nem valamennyi művészettel, hanem a szinház-
