Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
Diderot az erkölcsi haszon követelményéhez szabta drámaesztétikáját. A XVIII. században a művészetek, de különösen a szinház csak azzal a feltétellel nyert polgárjogot a harmadik rend világában, hogy kizárólag erkölcsös mondanivalót tár nézói elé, s a jövő társadalma számára neveli őket. A szinpadi szerzőknek igazodni kellett a polgárság "etikai pragmatizmusához", akár tetszett nekik, akár nem. A nézők minden pillanatban a saját ideáljaikon akartak elérzékenyülni, az Erkölcsöt és az Érzelmet akarták viszontlátni a szinpadon. Diderot a XVIII. századi francia polgárságnak ezt a forradalmi igényét, mely egyértelműen az Ancien Régime és az általa létrehozott rokokó kultúra ellen irányult, teljes mértékben a magáévá tette. Bonyolult, ellentmondásos drámai jellemekkel azonban nem lehet közönséget nevelni. A mindenkit, még Diderot-t is megigéző erkölcsi haszon elmélete igy deformálta az esztétikát, s életre hivott egy olyan drámaelméletet, mely lényegében kiküszöböli a valóság visszatükrözését, s helyébe az eszményitést állitja. Hem a XVIII. századi tipusok "kialakulatlansága" miatt született Diderot drámaelmélete, hiszen már Palissot felhivta a figyelmet arra a Nagy filozófusokról irt második kis levelében / Petits lettres sur des Grands Philosophes /, hogy a természet végtelenül gazdag eredeti jellemekben, s Molière csak egy töredéküket állitotta szinpadra. Diderot drámaesztétikája a kulturális és társadalmi forradalom utáni sóvárgásból táplálkozott, s alapjában ugyanúgy érzelmi természetű, mint Rousseau sok szempontból racionálisan felópitett, végső sorban azonban tarthatatlan nyelvelmélete. Rousseau alakja rávetődött a Beszélgetésekre. Paul Vernière felhívja a figyelmet, /15/ hogy az ihletet a természet szemléletéből merítő Dorval figurája sok szempontból Rousseau-t idézi. "Közelebb léptem hozzá, anélkül, hogy észrevett volna. Belefeledkezett a természet szemléletébe. Mellkasa hullámzott, mély lélegzetet vett. Tekintete körbejárt a látnivalókon. Kt5vettem arcán változó benyomásait; s osztani kezdtem elragad-* tatását, mig végül, szinte akaratom ellenére felkiáltottam:
