Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

toznak. Diderot a dráma előszavában azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a darabot Dorval, a törvénytelen fiú irta, s ő csak a felolvasásnál volt jelen. A fikció szerint atyjának, Lysimondnak jutott az eszébe, hogy életük fordulópontja színdarab tárgya lehetne: "Dorval, nem gondolod, hogy egy olyan mü, melyből utódaink megismerhetnék gondolatainkat, valódi érzelmeinket, szavainkat, melyek életünk legdöntőbb pillanataiban hangzottak el, többet érne, mint a családi arcképek, melyek arcunknak csak egy pillanatát örökítik meg?" /8/ Lysimond-Diderot tehát a feudális eredetű arcképfestós helyett ajánlja a drámát a polgárságnak, melyből magára ismerhet. Ezek után az sem meglepő, hogy Dorval atyja a még csak képzeletben élő darab kedvéért megőrizte azt a ruhát is, melyet a börtönben viselt, hogy családjában feltámadjanak tőlük az emlékek, s dramatizált családi megemlékezésük minél hitelesebb legyen. A "szenzualista dramaturgia" eszményének kifejtése után következik a darab, majd a Beszélgetések

. A fikció itt is ugyanaz, mint az előszóban: a párbeszéd Dorval és Diderot között folyik a drámáról. Előzőleg azonban megtudjuk, hogy Lysimond időközben meghalt, s egy hasonló korú barátja helyet tesitette a darabban, aki az ő börtönviselt ruhájában lépett be a szalonba, s ismerte fel gyermekeit. Értesülünk arról is, milyen elementáris hatást keltett a darab: a szereplők egymáson túltéve könnyeztek, még a vendégszereplő öregember és az inasok is, s ezért nem tudták végigjátszani az utolsó jelenetet. Miután Diderot is kisirta magát, került sor a beszélgetésre Dorvallal. A Beszélgetésekben tehát igen sok a fiktiv, drámai elem, mint ahogy a darabban is bőven találunk filozofikus részeket. A Beszélgetések központi témája az élet, a valóság, a szin játék és a dráma egymáshoz való viszonya. Diderot elsőnek azt hányja Dorval szemére, hogy a bemutatott események egy nap alatt, egy helyen történtek; márpedig, ha Dorval figyelembe' vette az arisztotelészi hármas egység törvényét, akkor valószínűleg kitalált történetet adott elő. Dorval a műalkotás