Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

világa áe a mindennapi élet közötti különbségre hivatkozik, s védelmébe veszi a hely egységét, melytől a polgári dráma sem tekinthet el. Dorval, bér átvesz bizonyos "ésszerű" szabályokat a klasszicista tragédiától, egyúttal elutasítja annak bevált hatáskeltő fogásait: "Jobban szeretem azokat a szinpadi képeket, melyekkel kevés, de kellemes és biztos szinpadi hatás érhető el, mint azokat az erőltetett színpadi fogásokat, melyek annyi különleges feltételen alapulnak, s melyekben az események egyetlen szerencsés és természetes kombinációjára ezer olyan esik, mely biztosan nem tetszik a jóizlésü embereknek." /9/ Megjegyzendő, hogy Dorval álláspontja a "szinpadi fogásokat" illetően távolról sem egyértelmű: a félbehagyott és idegen kézbe jutó levél időtlen dramaturgiai fogása megengedhető a polgári drámában - él is vele Diderot a Törvénytelen fiúban -, a klasszicista tragédiában viszont hatásvadász és hihetetlen. A második beszélgetésben fejti ki Dorval nézeteit a polgári dráma szereplőinek jelleméről, illetve érzelmeiről. Feltételezi, hogy bizonyos érzelmek és kifejezésük függetlenek a rangtól és vagyontól: egy parasztasszony ugyanúgy gyászolja elhunyt férjét, mint egy polgárasszony. Az érzelem a Természet hangja, ugyanazon a hangon szólal meg a becsületes emberekben. Dorval a "természetes erkölcsre", a felvilágosodás központi etikai kategóriájára alapozza drámaesztétikáját. Rousseau-tól tudjuk, hogy a természetes érzelmek némák, mert a megromlott nyelv már nem képes visszaadni Őket. Rousseau többek között e megállapításból kiindulva ellenzett minden szinházi előadást a D*Alembert-nek irt hires levelében. Diderot ugyanebből a gondolatból kiindulva más következtetésre jutott: ő a szinpadi mimika, az érzelmeket tükröző szinészi játék, gesztus-pantomim szükségességét ismerte fel. A deklmaációval a természetes hanghordozást, a tirádákkal a pergő dialógusokat állitotta szembe* Dorval a harmadik beszélgetésben határozza meg családi színjátékuk műfaját, mely nem tragédia, de komédiának sem ne-