Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
liktusban szerepet kap a bázban élő bárónő eselszövése, aki maga is férjhez akar menni a grófhoz. A darab a klasszikus komédia hagyományai szerint bővelkedik a félreértésen alapuló helyzetkomikumban, s a jellemek is a korabeli francia tár sadalom tipusai. Kár, hogy Voltaire, bevált szokása szerint, ezt a darabját is alexandrinusokban irta, s e fenséges versforma ellentétes a komédia szatirikus szemléletével. A Nanine természetesen happy end-del ér véget. A felvilágosult, öregedő gróf végül lerázza magáról a gőgös és tolako dó bárónőt, s feleségül veszi gyámleányát. A szentimentális didaxis, a polgári erények dicsőítése azonban nemigen volt Voltaire Ínyére, ezért meg sem próbálkozott azzal, hogy elhi tesse, a szűzi Nanine szerelemből megy feleségül a grófhoz. Az érzelmes jeleneteket idézőjelbe teszi a leleplező raciona litás, mely különösen a komédia utolsó soraiból tűnik ki: "E napon az erény jutalmat nyer, s elsápad az irigy, Ámde ezt nem a sors rendelte igy!" A XVIII. századi francia szinház legnagyobb hatású műfaja a comédie larmoyante, mint a neve is mutatja, a komédiából sarjadt ki. De a könnyfakasztó vigjáték úttörője nem a felvi lágositók által lenézett Marivaux, s nem is az egekig magasz talt Voltaire volt. Nivelle de la Chaussée pályája kezdetén költeményeket, il letve magánszínházak részére parade-okat és tragédiákat irt. Az 1730-as években mutatták be első könnyfakasztó komédiáit / La Fausse Antipathie . Le Préjugé a la mode /, majd 1741-ben, Mélanide cimü darabjával ért el pályája csúcsára. Nivelle de la Chausée darabjainak újszerűségét a korabeli közönség is felismerte. Nem voltak bennük királyok, szenvedélyek és köny nyek, ami a tragédia, sem pedig nép, vétkek és nevetés, ami a komédia elengedhetetlen kelléke volt a nézők szemében. Gustave Lanson, aki Nivelle de la Chaussée-ról irta dokto ri értekezését, igy határozza meg az új műfajt: "A könny f a-f kaszté komédia átmeneti műfaj a komédia és a tragédia között mely polgári foglalkozású, erényes, vagy ehhez közelálló sze mélyeket vonultat fel komoly, súlyos, olykor patetikus cse-
