Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
tői. Marivaux ugyanazt vitte véghez a komédiában, mint Racine a tragédiában. Darabjait az erkölcsi analizis tartja fenn; ahogy Racine a szenvedély kitöréseihez, úgy kapcsolódik Marivaux az érzelem bonyodalmaihoz. A szerelem akadálya nem külső természetű: elég, ha a két szerelmes, vagy épp az egyik, igent mond, s vége a darabnak. De hogyan mondja mindegyikük ezt az igent? íme a dráma" - irja Gustave Lanson. /5/ Marivaux polgárasszonyai elsősorban azon elmélkednek, hogy miért zárja ki egymást a szerelem és a házasság. Huszonkilenc komédiáját akár ugyanabban a szalonban, ugyanazokban a kosztümökben lehetne eljátszani, s mégis, a tökéletességig csiszolt stilus és a pszichológiai mélység, mellyel hősnőit ábrázolta, változatossá, pergővé teszik komédiáit. Voltaire nem kedvelte Marivaux-t, azt irta róla, hogy "légytojásokat rak le és pókfonállal rögziti őket". Voltaire a maga részéről a klasszikus, moliere-i hagyományt folytatta, s ha nem találja méltatlannak a műfajt a tehetségéhez, bizonyára maradandó alkotásokat hagyott volna az utókorra. Sajnos, Voltaire szatirikus képességét, jellemábrázoló készségét csak alkalminak tartott Írásaiban, elsősorban pamfletekben, gányversekben és regényekben csillogtatta. Termékeny szerző lévén azonban igy is irt néhány komédiát. Ezek azonban, egy kivételével, egyszerű paródiák, melyekben Voltaire mindenkori ellenségeit tette nevetségessé. A mai nézők azonban már nem értenék Fréron, az Année littéraire szerkesztője és mások elleni támadásokat. Van azonban Voltaire nek egy vígjátéka, melyet érdemes lenne újra felfedezni. A Nanine, vagy a legyőzött előitélet /Nanine. ou le préjugé vaincu / a XVIII. század nagy szentimentális bestsellerének, a Pamélának a témáját dolgozta fel, s ültette át francia környezetbe. Voltaire komédiájában nem merészkedett odáig, hogy miként Fielding a Shame lában , ellenszenves személyként ábrázolja Pamélát. Ő megpróbált szentimentális hősnőt faragni Nanine-' ból, akit végül oltárhoz vezet a szerelmes gróf. Voltaire Ízlését azonban sértette, hogy Pamela olyan számitóan veri fel az erénye árát, mint egy londoni kereskedő. Nála a konf-
