Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
XIV, Lajos életében irta a Tiircaret-t. a veszett össze a Comraédie Française társulatával, hogy attól kezdve csak a vásári társulatok részére irjon darabokat. A XVIII. század folyamán a szatirikusán ábrázolt társadalmi típusokat felvonultató vigjáték, az irodalmi komédia a közönség heves ellenállásába ütközött, sőt, maga Molière is vesztett népszerűségéből. Ennek nem az volt az elsőrendű oka, hogy a konzervativ izlésü arisztokraták lenézték a műfajt, ha nem az, hogy a harmadik rend szembefordult a komédiával. A korabeli polgárság a saját eszményeitől akart meghatódni a szinpadon, s nem fogadta el többé a szatirikus látásmódot, mely a komédia szemléleti alapja. Molière vagy Lesage alakjai között egy sincs, akivel a néző fenntartás nélkül azonosulhatna. Valamennyien összetett jellemek, az intrikusok éppúgy, mint áldozataik, sorsuk pedig csak az utolsó pillanatban fordul komikussá, hiszen e darabok magukban hordják a tragédia lehetőségét is. A XVIII. századi francia polgárságnak egyértelmű világképre volt szüksége, melyben az erkölcsi jó - azaz a polgári erény - a természeti törvény rendelése szerint elnyeri jutalmát. Éppen ezért sem Pascal, sem Racine, sem Molière nem tartozott a felvilágosítok kedvenc szerzői közé, mivel a társadalmi lét és tudat ellentmondásos jellegét hangsúlyozták ogy olyan áttekinthetetlen világban, ahol a bün és az erény egyik pillanatról a másikra visszájára fordulhat. A klasszikus molière-i komédiát Marivaux és a Comédie Italienne alakította a korabeli közönség Ízléséhez. Marivaux vígjátékaiban felszámolta a társadalmi típusokat, s kizárólag "nemi" szerepeikre redukálta az embereket. Színpadán csak nők és férfiak vannak, akik csupán egymás iránti vonzalmukban léteznek. Marivaux elsősorban a női lelket ábrázolta, ezért nevezi biográf usa, Paul Gazagne feministának. /4/ "Marivaux nem fest jellemeket, hanem kizárólag becsületes és szeretetre méltó lényeket. Megelégszik azzal, hogy a szerelmet ábrázolja, s ezzel tölti meg a darabjait. Marivaux nem talált ki regénybe illő bonyodalmakat: egészen egyszerű cselekmény is kielégiti; néhányszor el is tekint a cselekmény
