Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
kérdezte tőle, melyik müvét tartja a legtöbbre. Id. Crébillon töprengett, de nem tudott válaszolni. Csak azt árulta el, hogy fiát, a libertinus Írét, ifj. Crébillont tartja a legsilányabb alkotásának. Apa és fiú: két külön világ. A verseilles-i udvar arisztokratái id. Crébillon alexandrinusokban hömpölygő tragédiái elől menekültek a sikamlós libertinus regények közé. A tragedialrót illedelmesen megtapsolták, kegyekkel halmozták el, a regényírót pedig, bár izgalommal olvasták, ha ellenzéki gyanúba keveredett, a vincennes-i erődbe záratták. Id. Crébillon Voltaire mellett a legtöbbet tette, hogy a felvilágosodás századában is életben tartsa a klasszicista, hármas egységre épülő, öt felvonásos tragédiát. Az abszolutizmus tisztában volt azzal, hogy sorsa összefonódott a klasz szicista tragédiával, mely legmaradandóbb művészi alkotása volt. Corneille a XVII. századi polgárságnak a királyi hatalomhoz fűzött reményét fejezte ki ebben a formában, s kései alkotásai éppen azért nem sikerültek, mert ezek az ideálok időszerűtlenné váltak. Racine már semmit sem remélt, csak janzenista kétségbeeséssel jártatta végig szemét a királyi udvaron. Ő a polgárság, közelebbről a taláros nemesség szorongását öltötte klasszicista formába attól a rendszertől, melybe a tőkéjét fektette, s melytől néhány évtizede, a Fronde idején még annyit várt. Racine-nál egyetlen szereplő sem ura sorsának, mert a végzet, bár rejtőzködik, mindenütt jelen van. Amikor pedig hősei szeméről lehull a fátyol, s meglátják, hogy szenvedélyük milyen rettenetes erővel állitotta őket szembe, önként menekülnek a halálba. Id. Crébillon hőseinek még annyi szabadságuk sincs, mint Phaedranak vagy Orestesnek. Thyestés számára a halál megváltás, mivel előzőleg a fiai testéből készült lakomát kell elfogyasztania, amit Ördögi bátyja, Atreus szolgál fel neki. / Atrée et Thy este /. E tragédia tárgya borzalmas, legföljebb az idegeket borzolja fel, de nem váltja ki a katarzist, nem' indit együttérzésre. A mindenható végzet Crébillonnál valószínűtlenné, s ugyan-
