Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Kardos András: Shakespeare: Rómeó és Júlia

ni, életben marad-e, hisz az ötletszerű indok . amelyeket ő maga hoz fel a tetszhalála előtti monológjában, nagyon is komolynak tűnnek. Lőrincről mi később megtudjuk, hogy tényleg van benne hajlam "hogy elkerülje a gyalázatot", gondoljunk a kripta-jelenetre* És sorra vehetnénk a monológban előtűnő érveket. A véletlen itt már játékszer csupán. Julia megteszi, beveszi a mérget. Ezzel a tettével lett lényegében ez a szerelem forradalmivá* Külön-külön nem hősök a szerelmesek. De ebben a viszonyban azzá válnak: sőt többé, a magánember emelkedik az emberiség sikjára, tételezve azokat az erőket, melyekkel a tényleges, reális harc évszázadokkal később megvívható lesz. A második és harmadik felvonásban felforrósodott a darab. Nézzük ezt most meg Romeo oldaláról. Romeo A mindent elindító erkély-jelenetben Romeo szinte csak passzív résztvevő. Azon túl, hogy "eldobja nevét", semmit nem tehet. Julia nem engedi esküdözni. És a végén feladatot ró rá: szervezze meg az esküvőt. Romeo ehhez egy szót sem tud hozzátenni, csak efféléket mond "isten engem... stb." Ez pedig kevés Julia magatartásához képest. Csak a jelenet végén képes megígérni Júliának sok ömlengés között "megyek sietve, szent atyámhoz innen / Bevallom titkon - megkérem segítsen". A szentatya nem is veszi komolyan Rómeót* Csak egy okból segít: "e nász,ha.meglesz, tán szerencse lesz: / a két családnak bókülést szerez"* Most - és ez nagyon fontos - Romeo újra a régi. Még nem több. Megtért a lovagi kalandból. A RomeoMercutio szópárbaj is ezt bizonyítja. Mondja is Mercutio: "Jól van, Romeo most megint a régi". A dajkának átadja az üzenetet. És mint azt más oldalról már láttuk, akad még rajta változni való. Az esküvőn ismét Julia pontosítja dagályosságát. Még a dajkát is idegesítette ez a sok "esküszöm mindenre, ami szent". Romeo a harmadik felvonásban lendül neki. Véletlenül hozzásegíti Tybaldot, hogy az megölje Mercutiót. S mikor barátja meghal, Romeo nekimegy Tybaldnak. Pedig dehogyis akarta ő ezt kezdetben. Békíteni akart. Ám barátja halála után úgy érzi, nem méltó hozzá, hogy gyáván viselked-