Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Kardos András: Shakespeare: Rómeó és Júlia

Jék. Est az ellentmondásos helyzetet megoldja Romeo* Noha egy közvetlen sikon nem szolgálja magának a szerelemnek az alakulását tettével, mégis: a szerelmi kapcsolatban lép egyet előre, megoldott valamit, szive szerint cselekedett. Bár a végén ezt mondja: "én, sors bolondja, én". Kicsit sajnálja magát, hisz látja, mi minden lehet tettének következménye. De ebben a mondatban más is benne van: megtettem, mert meg kellett tennem. Romeo ellentmondásosabban alakul, mint Julia* Paradox mádon, neki jut majd mégis a legnagyobb szerep: e szerelem társadalmi-történeti nagyságát fogja megfogalmazni. Lőrincnél tudja meg, mi az it élet. S bár már utaltunk egy jelentős álláspontjára a száműzetéssel kapcsolatban, az Ítélet terhét még nem viseli Júliához méltóan. Őrjöng. Hiába csitítja Lőrinc. Tudniillik itt döbben rá, a konkrét játszma elveszett. Amikor hallja, hogy Julia hívja, mindennek ellenére kicsit magához tér. Ismét Julia téritette magához. Meghallgatja Lőrinc utasításait. Ismét kiemeljük: ez éjszakán teljesen egyenlőek már. ügy értem, itt nem kell változnia Rómeónak sem. Értik pontosan mit jelent ez az éjszaka és ez rövid megvalósulása szerelmüknek - azaz győzelmüknek. Nem valószínű, hogy igaza van Hermann nak, aki azt állitja, a melankólia ismét visszatér az'ötödik felvonásban. Romeo a felvonás elején csak ennyi válaszol Julia halálhírére: "Való? - Szemembe merszbe nézni mennybolt?" de aztán "tudod lakásom: hozz tintát, papirt! / S szerezz lovat: ma este indulok". Ez bizony nem a melankolikus Romeo. Nem a régi "mabista" tér vissza. A patikustól való méreg-kérésnek nem a mélabús, irracionálista ötlet az oka. "Szerelmem, veled hálok ma éjjel. - / Lássuk hogyan! - Gonosz Sors, mily hamar / Tanácsot adsz az átkozott szegénynek!" Ez hát egy tudatos, bár villámszerűén jövő ötlet következménye. A patikus, kinek a "nagy nyomor csontig lerágta húsát" mérget kell, hogy adjon Rómeónak. Romeo ebben a percben arról elmélkedik: az éhező, szegény patikus ad néki mérget, éppen azéri, mert szegény. Romeo körüljárja e szegénységet. Leirja a patikus helyzetét, ahol élt, és őt magát. Tudja, hogy mennyire