Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Kardos András: Shakespeare: Rómeó és Júlia

lalnia szerelmét, hisz családja ellenében döntött mellette. "Mért nem sújtott le igy: meghalt Tybald - / atyád - vagy tán: anyád - vagy mind a kettő..." A kétségbeesett, talán három Órás asszony, igy dönt, igy választ egy másik alternatívát. És gyorsan túllép szenvedésén. A hágcsóért megy és intézkedik: hisz közeleg az éjjel. Szerelmes vagy inkább halottas éjszakán végre egyenlőkként szerethetik egymást. De érdekes: bár Romeo előbb vallja be az igazat - itt a hajnal - mégis Júliának kell őt elküldenie. És Julia jellemzése jóslatnak, jövendölésnek is felfogható: "Amint ott lent állsz, úgy nézel rám, mint egy halott a kripta mélyirŐl". Julia teljesen tisztába van a helyzettel. És ahogy a tragédia sűrűsödik, ahogy szorul a hurok, ez a tizennégy éves lány úgy érkezik el egyre magasabbra. Ebben a pillanatban, amint ez a Capulet-szülők látogatásakor kiderül, rendkívül ravasz. Kétértelmű mondatai, a néző felé is szólnak: "Egyetlen barátom itthagyott". S mikor megtudja apja Ítéletét, egy választása van: Lőrinc. Két kérdés tehető fel. 1/ Miért nem szökik Julia férjével, 2/ mitől változott meg az öreg Capulet liberálisnak tűnő vo**Á nála. A bevezetésben utaltunk Shakespeare dialektikájára: az autonom személyiség és a történelmi tendenciák összefüggésére. Romeo ezt mondja Lőrincnek, mikor megtudja az Ítéletet: "Ki innen száműz, a világból űz ki". Mit jelent ez? Azt, hogy sem Mantova, sem más nem lehet a szerelmesek búvóhelye /mindegy, hogy Romeo ezt tudatosan gondolja-e vagy sem/. Nincs számukra hely e világban. Ők a fennálló értékrendszernek üzentek hadat, szök&ük ennek árnyékában, a puszta állati-biológiai létet jelentené nekik. Ők történelmi harcot folytatnak. S a történelemben az epizód, a véletlen nem jöhet létre, a szükségszerűség ellenében. Gyenge, idillikus alkotás lenne a dráma, ha a két szerelmes, mondjuk Mantova egy odújában éli tovább világát. A győzelem történelmi jelentésére kell itt gondolni. Az jelent-e győzelmet, ha biológiai értelemben vett létüket megőrzik /de persze ez is nagyon kétséges, hisz Mantova sem más világ, mint Verona/ vagy pedig, mint ahogy Shakespeare drámájában az megtörténik, a magatartás, a vá-