Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Kardos András: Shakespeare: Rómeó és Júlia

módszerét akarja folytatni* Ismét véletlen: meghallja Júliát, amint az - gondoljuk el: tizennégy évesen - megfogalmazza azt a "tételt", melyre a kor talán leghaladóbb erői is képtele­nek. Julia: "Csak neved ellenségem, nem Magad / S te önmagad vagy és nem Montague". Az egyén, a szubjektum, ki végre sa­ját meghatározottságában a maga históriai jelentésében és nem egy név, egy viszony reprezentánsaként jelent meg. Ez már való ban olyan gondolat, ahol a kibontakozó szerelem még csak nor­mája sem lehet a kor érzelmi-etikai-emberi viszonyainak, any­ny Ira előreszalad. Jürgen Habermas elemzi a feudalizmus reprezentatív nyilvá­nosságát 7 . Az egyén mintegy saját státusát reprezentálja, és úgy jelenik meg, mint valamilyen magasabb hatalom képviselő­je. A Romeo és Júliában a két család neve képvisel ilyen stá­tus-reprezentációt azzal, hogy pusztán nevükkel, s nem saját emberi mivoltukkal szerepelnek a nyilvánosság előtt. Habermas kimutatja, hogy ez a reprezentatív nyilvánosság a XVIII. szá­zad végére fog teljesen felbomlani. És maga a tényleges bom­lás is ebben a században gyorsul fel. És akkor Shakespeare hőse, egy tizennégy éves leány, az 1590-es években már szét­töri ezt a státus-reprezentációt és magát az embert, mint ön­maga valóságos értékét hordozó szubjektumot tételezi. Julia rendkívül természetes logikával fejti ki szerelmi vallomásában a fentebb idézetteket. És észre kell venni: mig a monológ elején a "tagadd meg atyád és dobd el neved" még egy nyers, kidolgozatlan sóhaj, tizenkét sorral lejjebb már egy megalapozott - és lényegében okfejtésnek nevezhető szöveg végén - újra mondja: "dobd el hát neved". És itt ez már érett, korát messze meghaladó kijelentésnek hangzik. Julia "fölény­ben van" Rómeóval szemben. Azt is mondhatjuk, ő már kialakult egyéniség. Az, hogy csak a Tybald halála utáni jelenetben vá­lik forradalmárrá - hogy a Hermann-féle terminust használjuk -, nem változtat jelleme egykori fejlettségén. Romeo azt hi­szem, még nem is nagyon értette, mit akar Julia akkor, ami­kor a név és viselője antinómiáját taglalja. Ő még közhelyek­ben beszél. A következőkben Julia csak egymondatos válaszok-

Next

/
Thumbnails
Contents