Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
elemei különben a Figaro házasaágáb an is megjelennek: Marcelina vonakodik attól, hogy a fia felesége legyen, ami kizárólag a XVIII. századi irodalomból jól ismert természetes erkölcsnek, a "vér szavának" köszönhető. De a Figaro házassága elsősorban mégiscsak hagyományos komédia, mely elutasit minden könnyfakasztó hatásvadászatot és "emelkedett erkölcsiséget". A darabra rányomja bélyegét az életöröm és a szabadon áradó rokokó erotika. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a Figaro házasságát, élesen antifaudális tartalma ellenére, az arisztokraták is megtapsolták, akiknek a király akaratával dacolva sikerült kiharcolniuk, hogy 1784ben a Comédie Française is bemutassa. Beaumarchais komédiája ugyanúgy összegzi és szintetizálja a XVIII. századi francia szinház értékeit, ahogy ezt a regény terén Choderlos de Laclos tette a Veszedelmes viszonyokban, mely két évvel előbb, 1782-ben jelent meg. Mindkét remekmű inkább lezárása egy korszaknak, mint nyitánya: Ítéletet mond egy történelmi pályafutását befejező réteg, a francia arisztokrácia felett, egyesitve annak brilliáns szellemességét és eleganciáját a polgárság elszántságával és forradalmi lendületével. A Figaro házassága óriási sikert aratott, az arisztokraták, XVI. Lajos "ügyefogyott ellenzéke" körében, mely végül kikényszerit ette a bemutatót is. A harmadik rend azonban egyáltalán nem lelkesedett érte, mert a polgári dráma erkölcsi leckéit többre tartotta a nevetésnél. Igy a Figarót néhány évvel a bemutató után már alig, a forradalom alatt pedig egyáltalán nem játszották. René Pomeau szerint Beaumarchais népszerűtlenségében az is közrejátszott, hogy a nép elsősorban nem Íróként, hanem bankárként ismerte. Beaumarchais maga is felismerte a közönség igényét, ezért új műfajjal kísérletezett. Következő műve, a Tarare egzotikus környezetben játszódó, zenés dráma, a XIX. század második felében népszerűvé váló operettek őse. A Tarare Salieri zenéjével sikert aratott, de Beaumarchais még egy utolsó, átütő sikerre vágyott.
