Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
sem tud határozottan állást foglalni a Clavigo-ügyben. Akárhogy történt is az eset, az biztos, hogy sajátos szentimentális prizmarendszeren át tükröződik Beaumarchais müveiben. Tény, hogy 1764-ben egy Glavigo nevü bankár felbontotta az eljegyzését Beaumarchais húgával, ő pedig lóhalálában Madridban termett, hogy "rendezze" az ügyet, ügy tűnik azonban, hogy Lisette semmiképp se volt az az erényes, szentimentális hősnő, amilyennek a bátyja beállítja a naplójában, s az eljegyzés felbontásában, meg a hirtelen madridi útban szerepet játszott az igért, de ki nem fizetett hozományon kivül különböző homályos anyagi ügyletek is. Beaumarchais Mémoire s-j albán a Clavigo-ügy a polgári dráma erkölcsi magaslatára emelkedik - nem véletlen, hogy az ifjú Goethe ezzel a cimmel spanyol-francla környezetben játszódó drámát irt. Beaumarchais azonban nem elégedett meg a történet egyszeri átértelmezésével: az Eugénieben a cselekményt áthelyezte Londonba ós a hősnőt felruházta Clarissa vonásaival. Bosszúálló bátyjának pedig ugyanazt a keresztnevet adta, mint Richardson makulátlan hősének, Sir Charles Grandisonnak. Beaumarchais következő drámája, a Két barát / Les Deux Amis / már jóval kisebb sikert aratott, mint az Eugénie . A darab főszereplői kereskedők, az új kor hősei. A szerző előszavában le is szögezi, hogy a Két barátot a kereskedők számára irta, azzal a céllal, hogy megadja a tiszteletet a harmadik rendnek. "Valójában a polgári szereplőkhöz való ragaszkodás jelzi a dráma műfajának szociális korlátait. Beaumarchais-nak igaza volt, amikor egy udvaronc a szemére vetette, hogy erényes hőseit a boltok mélyén keresi, s azt válaszolta: * Sajnos! uram, olyan környezetben kellett ábrázolnom őket, ahol legalább fel lehet tételezni, hogy léteznek.'"/54/ Beaumarchais azonban ösztönösen érezte a maga választotta műfaj, a szentimentális dráma korlátait, s magánszínházakban vérbő komédiákkal, parade-okkal is kísérletezett. E vásári látványosságokat ugyanis az arisztokraták is megkedvelték, a színházaikban válogatott közönség előtt adták elő Beau-
