Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója

művészet remeklései* Az egész mü egy irodalmi és művészeti meglepetés* Gourmand-oknak való eledel. ízes, szines, izgalmas* Igazságtól terhes és szellemességtől ragyogó." Határozottan ellenszenves az a hozzáállás, amivel Kürti Pál nyúl a darabhoz* Hangja rendkívül gúnyos, amikor - a maga módján - elmeséli a müvet: "Mi oldja meg ezeknek az embereknek a tragédiáját? Ezer minden oldhatja meg, és semmi sem* Megoldhatná például az, hogy az apának a fejére esik egy tégla és agyonüti* Miért ne? Ha a tragédia megindulását a sárga szoba s a lila boriték determinálja, akkor a hulló tégla éppúgy befejezheti, mint bármi más* *.. Az ügyelő tévedésből lebocsátja a függönyt és az ráesik az apa fejére." A Ma Este cimü lap, magát -ámde- aláirással szignáló kritikusa szinte szó szerint egy véleményen van Kárpáti Auréllal. /Ez talán nem is véletlen, hiszen irása egy héttel Kárpátié után készült./ ámde- szerint is "A Hat szerep... vegyes érzéseket kelt a kritikusban. Hirtelenében nem tudja eldönteni, hogy a zseni, a dráma új - nem formai, de eszmei - forradalmát, vagy csak egy raffinait, és a szinpad technikáját izigvérig ismerő nagyon ügyes és természetesen nagyon tehetséges öreg iró mesterkedéseit figyeli-e... Ha azok a bizonyos ködös absztrakciók valóban a mélység jelei, úgy Pirandellótól nincs jogunk megtagadni a legnagyobb elismerést. Még ha kitűnne, hogy ami most erénynek látszik, tulajdonképpen a gyöngeséget takarja, akkor sem lehet elvitatni, hogy Pirandello érdekes, új és izgató talentum." A mti értékeléseit összegezve meg kell állapitanunk, hogy - Kürti Pál kivételével - a kritikusok nagyon óvatosan fejtették ki véleményüket. Általában Pirandellóval nem értenek egyet, de hangsúlyozzák a darab erényeit is. Annak az ambivalenciának, amivel Pirandellót Magyarországon fogadták, magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy nehéz volt megérteni az iró szándékát és elfogadni szokatlan eszközeit. A kritikusok nagy része arra gondolhatott, hogy mégsem lehet véletlen, hogy ez a szinmü az egész világon akkora sikert aratott, mielőtt hozzánk eljutott volna, felismerték tehát, hogy nem szabad túl hamar Ítélkezni. Ezért azt az utat