Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója

választották, hogy negativ véleményük mellett jobban kiemelték a darab pozitívumait is. Az új, a szokatlan, a rendhagyó, ha befogadása nem igényel nagyobb szellemi erőfeszitést, általában elnyeri a közönség tetszését. Az újért lelkesedni - minden kritika nélkül - divat. Ám ha ez az új nem egyszerűen érdekes és szórakoztató, hanem nehezebben emészthető, mivel súlyos és Összetett problémákat vet fel, ilyenkor a szokásos reakció nem a lelkesedés, hanem az idegenkedés. Valami ilyesmi törtónt Budapesten 192526-ban Pirandello darabjával is. A darab, ha látványosan nem is, lényegében mégis megbukott. Az eredeti mü és az átdolgozás összehasonlítása Az előző részben már többször is utaltunk arra, hogy a Vigszinház Max Reinhardt Hat szerep... átdolgozását vette meg és vitte szinre. "Reinhardt a szerző intencióinak tiszteletben tartásával nagyszerűen átdolgozta a munkát, és ezt az átdolgozást sikerült a Vigszinháznak megszereznie" - olvashatjuk a Magyar Szinpad 1925. december 16-1 számában. Jelen fejezetünkben ezt az átírást fogjuk megvizsgálni, összehasonlítva az eredeti Pirandello-darabbal. Karinthy Frigyes fordítását olvasva, az első oldalak után észre kell vennünk, hogy már itt sem az eredeti mü magyarba ültetésével van dolgunk, mivel Karinthy egyenesen Reinhardt átdolgozását fordította le, mégpedig természetesen német nyelvből. A magyar sajtó minden bizonnyal azért hangoztatta â "szerző intencióinak tiszteletben tartásával" formulát, mert nem ismerte az eredeti olasz szöveget, igy aztán nem is vehette észre, hogy Reinhardt beavatkozása alapvető elemeiben módosítja a Pirandello-müvet. Osztjuk azt a felfogást, amely szerint "a rendező az interpretálás folyamatában éppúgy és egyszerre reprodukáló-produkáló alkotóművész, mint a szinész",

1-^ ám kizárólag akkor, ha a rendezői munka az alkotói szabadság égisze alatt nem fajul önkényeskedéssé, az eredeti mü torzításává, meghamisításává. Kiindulva abból az igazságból, hogy "az irodalmi kifejezés