Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója

a homály, amely éppúgy takarhat mélységet, mint ürességet. Az ilyenkor fölébredő gyanút pedig nehéz elhallgattatni." Az ő gyanúja pedig ugyancsak erős, amikor a darab végén ezeket a kérdéseket teszi fel: "...kielégítetlenül és zavartan nézünk a kivonuló szerepek után: mi volt ez? Álom? Vizió? Káprázat, tréfa vagy - blöff?" Ám az ilyen kételyek mellett is elismeri, hogy: "Mindez azonban semmit sem változtat a darab külső tökéletességén..• A szerzővel lehet vitatkozni - milyen ritka és megbecsülni való, önmagában is értékelést jelentő alkalom ez -, ám el kell ismerni, hogy van mondanivalója, s a szinpad eszközeit mesteri módon kezeli." Szerinte a darab lényegében a szinpad leleplezése, "izgató, sokszor mélyebben is elgondolkoztató illusztrációja ennek a metamorfózisnak, amelyben egy téma eljut odáig, hogy nyers valóságból művészi játékká fajuljon, vagy nemesedjék." Sajnos még Kárpáti Aurél sem ismeri fel a darab másik rétegét, az alkotás küzdelmének bemutatását, hanem a valóság szinpadi megformálásának problematikájára redukálja a mondanivalót. Hasonlóképpen egyszerűsíti le a darabot - ráadásul egészen a felszinen maradva - a Pesti Hirlap kritikusa, Porzsolt Kálmán is: "...a három óráig elnyújtott darabnak igazi alapját, indokát, célját vagy tartalmát el lehet ezzel az egyetlen prózai mondattal intézni: a drámaírók panaszkodnak, hogy a színészek nem értik meg a szerepeiket, s a maguk sablonját játsszák a szerepek lényege helyett. Ezt bizonyítja és illusztrálja Pirandello három órán át egy körmönfont cselekménnyel, amelyet nagy fáradsággal kell a nézőknek figyelemmel kisérni, hogy megértsék a zavaros részleteket." Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem egyszerűen félreértésről van szó, amikor következetesen észrevétlenül hagynak egy jelentésréteget. A magyar kritikusok nem az eredeti darabról irnak, hanem természetesen a bemutatott átdolgozásról, amelyben ennek a rétegnek a szerepe sokkal kisebb, mint a pirandellói szövegben. Az átirat részletes jellemzésével a későbbiekben foglalkozunk. E sorok után Porzsolt Kálmánnál is következik az a bizonyos "de mégis" fordulat: "Egyes részletek azonban az irás-