Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez
lődésen fog keresztülmenni a proletárszinházban." Az emberi lényeg mozdulatokban való megmutatásának lehetőségét Halasi is közvetlenül összekapcsolja a politikai forradalommal. "A proletár-uralom elsöpörte a szalonokat és ledöntötte a tőkések szinházát. De összetörte az egész régi osztálytársadalmat is a maga spanyolfalaival és labirintusaival. Az önérzetet, az életet szabadította fel, megtisztította a hamis gátaktól, a mesterséges rejtekutaktól, erkölcsi kibúvóktól. A természetes indulatok, érzések, szabad gondolatok tengere tört elé a romok alól, s ezt a tengert többé semmiféle hatalom nem fogja apró kádakban kimérni."^ A színpadon elfoglalhatja helyét a természetes ember, akinek mozgása erejének, hatalmának szimbóluma. "A szinpad irodalma közeledni lesz kénytelen az ember természetéletéhez, az örök emberi élethez, az önmagukért élő indulatokhoz, érzésekhez. Hirdetni fogja az ember erejét, s az élet mindenünnen felbukkanó gazdag szépségét. Erkölcse a természet erkölcse lesz. A napfényre, hatalomra jutott proletár, a küzdő ősember fog benne tündökölni és felfejlődni. Uj, igazi nagy feladatokat kap a szinész. A mai szinészgeneráció kiselejteződik. Ujak jönnek, akiket már az uj világ teremtett. A modor helyét a szinpadon az erős, kifejező összefoglaló mozdulatok fogják elfoglalni. Ugy felgazdagszik a színész művészete, mint ahogy a napfényen dolgozó festőművészet telt meg uj, tüzes, erős, buja színekkel." A proletár színház valami elvilég u 0> gazdag művészet létrejöttét teszi lehetővé, és ez egyben garancia az értékre, a maradandó ságra is. "Az uj szinész másképpen fog mozogni a szinpadon. Formakincse az erő és finomság határtalan életgazdagságát fogja nyújtani a maradandóság jegyében."^ A mozdulatok egyszerűsége a művészi igazság problémájával is összefügg. Mácza János igy ir dramaturgiájában a színpadi hangról és gesztusról. "Az érzés első megnyilatkozási formája a tudattalanul fakadó hang és gesztus. Alapjában minden érzésnek egy hang és egy gesztus, amely egyénenként s a szituáció szerint nem változik, csak szineződik. ...Minden érzésnek, minden egyénnél csak egy teljesen őszinte hangja /és gesztusa/
