Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez

van: az érzés expresszív hangba /és gesztusba/ nyilvánulása. Minden színjátszónak, aki a dráma teljes életét akarja adni, ezt a hangot /és gesztust/ kell hoznia. Hoznia, és nem megkeresnie, nem kispekulálnia; hozni olyan tisztán, olyan változatlanul, ahogy az belőle az érzés tudatosításával, az érzés cselekvéssé, akarássá váltódásával kirobbant."^ A szinpad! igazságról a fentiekhez hasonlóan nyilatkozik Balázs Béla is. "A mindnyájunkhoz egyszerre szóló játékban csak olyasmiről lehet szó, ami az egyéni szubjektumon tul egy közös gyökér centrumában fáj. Ezért nem lehet majd az empirikus élet másolata, 'naturalisztikus*. Mert a centrum a hétköznapok perifériáján nem látható sehol. A gyökeret csak kiásni lehet, Q •megfigyelni és ellesni' nem." A szinpad! mozgás tehát nagyon is tartalmi dolog, amennyiben a szinpad maga elemzi, felnagyítja, szimbolizálja a valóságot. Acél Pál, aki a Ma hasábjain többször foglalkozik esztétikai kérdésekkel, igy elemzi a szinészi mozgást: "A szinész mozgása nem dekorativ, nem mereven másoló mozgás, hanem emberi törvényszerűséget megérzékitő tükörkép: világnézeti centrum. Tehát a szinészi mozgás is redukciója a szinész embervalóságának. A háttér és a szinész mozgása számtani és mértani pontosságú élet-azonositás a világnézeti tudategyidejüségért, amely az életben nincs meg."^ Az ábrázolásnak ezt a törvényeket megérzékitő, redukált jellegének a követelését, ahogy még látni fogjuk, a szinpadi műalkotás összes többi elemére kiterjesztik. A Ma körénél kevésbé radikális, de ujat akaró, a Tanácsköztársaságban művészi lehetőséget látó kritikusok is egyetértenek a naturalizmus, az impresszionizmus elitélésében. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja nem volt elegendő ahhoz, hogy az uj szinészi mozdulat valóban megjelenjék a szinpadon. Túlságosan áthatotta a magyar színházakat a hagyományos polgári stilus, életerős hagyományt kizárólag a - részben más elveket képviselő - Tháliában találhattak az uj törekvések, így arra nem volt mód, sem idő, hogy az uj művészet olyan széles teret hódítson magának, mint az orosz forradalomban. De biztos, hogy ezeket a művészi törekvéseket szoros kapcsolat fűzi a külföldiekhez: közös igény szülöttei a megvalósulás