Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez

tézmények átalakítása a szellem emberei számára a legnagyobb természetességgel jelentette a kultúra, a művészet, ezen belül a szinház formáinak radikális átalakítását, az életbe fonód ás át , jelen esetben a tömegekkel való kapcsolat újrafelvételét, és a szinpadi formák forradalmát. Politikai forradalom és avantgárdé művészet - részletekben a legkülönbözőbb programok alapján, és nem is mindig viták nélkül, mégis - a legtermészetesebb módon kapcsolódott össze. Az avantgardista törekvések természetes közegükre, sőt katalizátorukra találtak a szocialista forradalomban, számukra a politikai forradalom aktusa egyértelműen azt jelentette, hogy most már reálisan is megnyílt az ut a művészet átalakításához. A szinházfogalomnak ez a politikai fogalommal összekapcsolódó megújulása először is a kifejezési eszközök megújítását jelentette. A szinház kifejezési eszközei között első helyen áll a színész teste. Balázs Béla, öt évvel később, világhirü filmesztétikáját arra a tényre épiti fel, hogy az ember újra láthatóvá vált a film segítségével. Testében, mozdulataiban megnyilatkozó lényege a szó, a lelket megnyomorító fogalom kiküszöbölésével felszabadulhat, az arcjáték és a mozdulatok segitségével "a szellem közvetlenül, szavak mankója nélkül, láthatóan válik testté" , megnyílik végre a lélektől lélekhez vezető ut, amelyen a legfőbb akadályt a szavak alkották. Azért hivatkozunk erre a világhirü műre, amely a láthatóság filozófiájára épiti fel az uj művészeti ág elemzését, hogy éreztessük azt a fontosságot, amelyet az emberi mozdulatnak tulajdonítottak a korszakban. Az uj művészet, a film ebben a tekintetben felszabadulásnak Ígérkezett. Mivel azonban a színházat ugyanolyan szorosan - sőt: a jelenlét miatt szorosabban - determinálja a játszó személye, természetes, hogy amikor a szinház megújulása reálisan szóba kerülhetett, felmerült a színészi mozdulat újraértelmezésének, átalakításának követelménye. Ezt a problémát veti fel Halasi Andor a Szinházi Élet hasábjain, A színész uj mozdulata c. cikkében. "A színész művészetének formakincse az ő mozdulatgazdagsága. Egészen bizonyos, hogy az uj szinész életet ábrázoló mozgása egész uj fej-