Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez

A Magyar Tanácsköztársaság első intézkedéseinek egyike volt a szinházak államosítása, "magánkezelésből közkezeléebe" vétele. Ezt az aktust számos újságcikk üdvözli, és e nyilatkozatok nagy része kiemeli, hogy a színházak szocializálása tulajdonképpen visszaszolgáltatás, az eredeti, eredendő rend helyreállítása, hiszen a szinház fogalmából következően, a nép tulajdona. A szinház a népben, közösségben született, szervesen hozzá tartozik, és a kapitalista szinház epizódja, az egy rétegnek kisajátított művészet csak rövid kitérő ebben a szerves összetartozásban. Balázs, Bródy, Kosztolányi ós a többiek tehát a színházak szocializálását nem egyszerűen politikai aktusként fogták fel, hanem ennél sokkal tágabb, társadalmi, esztétikai, sőt pszichológiai értelemben. A szinház teoretikusai a szinház népi birtokbavételében lehetőséget látnak lényegéhek újbóli kibontakoztatására. Ez a lényeg - egyrészt a nyilvánosság, másrészt a látvány, a több érzékre egyszerre benyomást gyakorló szintetikus művészi hatás - a megelőző évszázadok folyamán elhomályosult, háttérbe szorította az intim szinház, a hamis társadalmi problémákat feldolgozó, a valóságot felületesen kezelő szalondráma, az egyedül az irodalmi szövegre koncentráló színjátszó stílus. "Az együttélésre törekvő teljes szinpad szempontjából csak egy lehetőségről lehet szó. Megbontani /alapjaiban bontani meg/ a mai színpadot, melynek semmi lényegi értelme, csak formatartalma van; elfeledni mindazt a sok kisérletet, amely ehhez a mai színpadhoz vezetett. /A "mai szinpad" alatt természetesen a relative legjobb mai színpadot értem./ Ha a megbontás sikerült, a szinpad fogalmának igazi lényegéhez ragaszkodva, újból megalkotni a szinpadot, a legprimitívebb aű apókból kiindulva."

1 A politikai forradalom pillanata, a társadalmi in-