Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI
A drámai világ másik pólusán az "egészségesek" állnak: Olga, Tini mama, Papi. Sándorhoz legközelebb Olga áll, aki valóban szereti férjét, a maga butácska elképzelései szerint szeretné meggyógyitani, az ehhez alkalmazható eszközökbe az imádság, a kutyazsir bevétele éppúgy beletartozik, mint a szexualitás. Tini mama, Olga nővére, a háttérbe szorult harmadik, sértődöttségét kompenzálandó, a volt szerető erotikus csáberejével akarja Sándort a kezében tartani. Látszólag nagy méltósággal, a mentőangyal szerepkörében, de valójában úgy érkezik a beteglátogatásra, mint egy légyottra, és cseppet sem zavarja, hogy légyottot zavar meg érkezése, Olga távozása után azonnal megkörnyékezi Sándort. Ő aztán végképp nem hisz a beteg ségében. Neki ebben a dologban is csak egy a lényeges, hogy közölje Sándorral: ő a fontos, a nélkülözhetetlen, az igazi. Ugyan már a harmadik fór jet "fogyasztja el", cseppet sem tartja kizártnak, hogy Sándor végül mégiscsak mellette köt ki, s az, hogy az a húgát szereti, csupán pillanatnyi tévedés az ő szemében. Sándornak valóban nem sok esélye van az ellenállás ra, s hiába tiltakozik, sérti meg Tini mamát, végül mégis ő kénytelen bocsánatot kérni tőle. Látszólag visszavonul, Tini mama is - úgy tűnik győztesen -, hisz Sándor megalázkodik elotte, mignem "diadalát" megalázza egy nála is nagyobb úr, a halál. Papi az egyfelvonásosba, mintha a Györgyike drága gyermek Mikár-családjából került volna. A Szomory-formálta Mikár Ferenc egy újabb változatban. Neki aztán tökéletesen mindegy, mi zajlik körülötte, mindenütt jól érzi magát, semmi sem zavarja. Nevetséges, ostoba pojáca, a nincsenek is egyéb ambíciói, mint jelenbeli állapotának minél hosszabb ideig történő kinyújtása. Mégis van egy erénye, ő legalább nem hazudik. Sándor betegsége ide vagy oda, bevallottan a legfőbb problémája a legújabb szerelem és a borleves. Mint ez az alakok jellemrajzából is megállapítható, Füst Milánnak különleges erénye a distanciálás saját osztálya, a polgárság belső világával, magatartásaival szemben. Azzal, hogy a tragikomikum, illetve a groteszk felé közelíti őket,
