Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

valódi hozzáállását érzékelteti. Annak az irónak a hangja ez, aki igy fogalmazta meg utólag e korszakra vonatkozó irodalmi nézeteit az alkotás céljáról: "el voltunk szánva, hogy valamit tenni fogunk... Ha mást nem: hogy fülledt világunkat pellengérre állitjuk s abban a reményben, hogy jobbik énünk jut általa valamelyes uralomra magunk s e világ felett."-*

0 A zongora - Az abszurd vonzáskörében A pellengérre állitás szellemében Íródott a másik, ugyancsak a polgári család közegében játszódó egyfelvonásos is, A zongora, vagy alcime szerint: Egy álom komédiája néhány képben. A darab alapszituációja, hogy Mühlstadt Arthur gabonabizományos felesége, Módi Johanna elhatározza, hogy bármi áron, egy zongora beszerzésével is újjáteremti családja kiüresedett, a boldogság látszatformáival sem rendelkező életét. Ahogyan Akakij Akakijevicsnek a köpönyeg válik élete középponti meghatározójává és átformálójává, úgy véli Johanna a zongorában, a polgári élet e szimbólumában megtalálni az uj élet zálogát. "Sokkal jobban kell, mintha kenyérre kellene, 31 vedd tudomásul.""^ - jelenti ki a zongorához szükséges pénz megszerzésének egy akciójában. Egész életének tartálmatlansága mintegy szimbolikusan ölt testet a zongora utáni vágyakozásában, hiszen egy tárgy birtoklásával kivánja helyrehozni azt, ami emberi kapcsolataiban már végképp elveszett, az őszinte összetartozás, a melegség érzését, ifjúsága elveszett reményeit, mindent, ami hiányzik az életéből. Ezt a többlet-jelentést Püst Milán kezdettől fogva hangsúlyozza, ugyanakkor a zongora iránti szenvedélyt is nevetségessé és abszurddá teszi, amikor megtudjuk, hogy Johanna valójában nem is tud zongorázni. E vágya által azonban mégis olyan személyisége ennek a világnak, aki hiányaiban is megéli az őt körülvevő valóságot. Johanna tehát elindul, hogy megszerezze a zongorát, s a megvásárlásához szükséges pénz megszerzésének útját hazugságokkal kövezi ki. Fokozatosan ellepi a családot a hazugságok szövevénye, mig végül senki sem tudja már, hogy ki, mit, mikor mondott, illetőleg cselekedett, kinek lehet hinni? A csa-