Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI
semmint a beteggel való tényleges törődésre. A borlevest sem a betegnek rendelik, saját torkosságuknak áldoznak vele, s a kutyazsirt azért kell bevenni, mert a Tini mamát nem szabad megsérteni azzal, hogy hiába szerezte meg és hozta el* A hivatkozási pont a "hátha", a "miért ne", a "Petneházi Móric bácsinak használt"« Sándor nemcsak a betegséggel viv küzdelmet, de környezete minden tagjával is. "Ha tudnád, milyen undorító az egész család.•• Milyen undorító minden család.•• Ha tudnád - drága Klementin!..*" 28 Betegségének ezt az oldalát, mint ahogy a fizikai komolyságát sincs senkinek füle meghallgatni, ezért az sértések és sértődések, szemrehányások formájában zajlik le, mielőtt még konfliktussá alakulhatna* Sándor maga is, aki még mindig benne él, sőt, mint Tini mama mondaná, élősködik ebben a világban, csak néha tör ki. Sem fizikai, sem lelki ereje nincsen egyébre, mint lázadozásra. Hallgatja a reá zúduló szemrehányásokat, sőt, meg is alázkodik, de legbelül már a halál felé megy és nemcsak a betegség hajtja, hanem vágyaival is megegyezik ebből a megalázó emberi nyomorúságból való kilépés. Igy jut el az Öngyilkosság gondolatáig* Élethez kötődésének egyetlen, még megmaradt szála az Olga és közötte levő szerelem. "Minden csepp véremmel", jelenti ki többször is érzelmei mélységét bizonyitandó, de valójában kettejük kapcsolata sem tud több lenni a körülöttük zajló élet megismétlésénél. Férfi és nő Strindberg drámáiból ismert kilátástalan küzdelme ez egymásért és egymás ellen, a másikba kapaszkodás kétségbeeséséinek és eltaszitásának örök perpetuum mobiléje. "Az egymást -tönkretét élnek tragikus, minden emberi belátásnál és akaratnál hasonlíthatatlanul nagyobb erejét csak fokozza az, ha olyan emberekkel történik, akik szeretik egymást, akik a legjobbat kivánják egymásnak." 2 ^ A mü világának kisszerüségét bizonyitja, hogy itt még csak a tragikus szintjéig sem tud emelkedni Olga és Sándor küzdelme, hiszen tárgya, a kutyazsir bevétele és nem-bevétele körüli harc, állandóan a komikum felé közelíti. Sándor ugyan végül belehal e küzdelembe, de az, hogy éppen egy ilyen küzdelembe hal bele, szükségképpen eltávolítja halálát a tragikus közeléből.
