Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

mi réteg, a kispolgárság drámáját Püst Milán egy világrend leleplezésévé tenni, az ember drámáján keresztül. A lázadé - A polgári család kiüresedése Ha a megirás sorrendjét tekintjük elemzési alapul, a következő darab, amellyel foglalkoznunk kell, A lázadó, amely 1919-ben jelent meg a Nyugatban. Ebben az egyfelvonásosban a polgári család belső rajzát, a polgári házasság ürességét tragikomikus formában fogalmazza meg Püst Milán. A család és a szerelem itt tökéletes, a társadalom egészéről leszakadt sziget-formájában kerül elénk, de nem mint a boldogság, hanem mint a belső üresség szigete. A konfliktusok egyetlen forrása a "beteg - nem beteg", "fölkel - nem kel föl","imádkozik - nem imádkozik", "beveszi - nem veszi be" választási lehetőségekben jelölhető meg. Egyetlen ember képes csak ürességének leglényege szerint fölfogni ezt az önmaga kicsinyességébe zárt világot, egy beteg, Sándor, az iró. Őt éppen a betegsége helyezi kivül a többiek és saját korábbi ál-létéből. A halálos betegség distanciát teremt . közötte és a körülötte levők között, s ez a távolabbról-látás lehetővé teszi számára, hogy uj fényben lássa meg családját, szerelmét, egész világuk berendezkedését. Sándor: ...Hát nem jó nekem - mondja... Hogy végre egyszer szabadon megmondhatom, amit gondolok? ... Csak most jövök rá, hogy tulajdonképpen még életemben ilyen boldog nem voltam!... Hiszen eddig kénytelen voltam mindent úgy tenni meg mondani - ahogy maguknak tet27 szik - nemde, Klementina? 1 Sándor előtt az élesebb látás által valóságosabban jelennek meg azok a viszonylatok, amelyeket egészséges korában saját, az egészségesek világára jellemző magábacsavarodó önzése eltakart előle. Körülötte egyetlen embernek sem fontos igazán a másik, az ő betegsége is inkább szolgál családtagjai saját jóságukról alkotott elképzelésének táplálására,