Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

Az Ítélet nélküli megközelítés tette lehetővé Füst Milán számára, hogy alakja magatartását ne kívülről, ezáltal mint a társadalmi deviancia esetét kezelje, hanem belülről közelítse meg, s a benső-rajznak a kontúrjait keresse a külvilágban is. Ugy, ahogyan azt Buda Béla a jelenlegi pszichológiai patológiával kpcsolatban kifejtette: "Óriási jelentőségű, hogy minek nézik a beteg embert. Ha elrontott tárgynak nézik, akkor kívülről, általánosságokban is lehet beszélni róla. Ha viszont a társadalmi programozás zavarát látjuk az ő zavarában, akkor bele kell helyezkednünk lelki életébe ahhoz, hogy egyáltalán megismerhessük a baját, megérthessük, mi lelte."^ Ilyen alapon és ilyen értelemben mutatja be Füst Milán alakjai magatartását, és elsősorban Huber Vilmosét, mint válás z-magát art ást a körülöttük és bennük pusztító, rágcsáló ellenséges világ egészére. Ennek a világnak a középponti jellemzője a mindent átfogó elidegenedés, amelynek drámán belüli hatását erősiti, hogy Füst Milán a legemberibb emberi kapcsolatokat, a családban és a szerelemben létrejövőket élesen kikezdő erejét mutatja be. A "hogyan képes az ember otthonra lelni a külvilágban" kérdése a Huber-család sorsában kettős oldalról kapja a lehetetlenülés válaszát, hiszen már a családon belüli egymáshoz ftiződő viszony is otthontalanságot hordoz. Anya és lánya, anya és fia, fivér és nővér között az egyetlen törekvés az egymástól való megszabadulásé, az egymástól való menekülésé. Menekülő életek ezek, akiknek menekülését az teszi tragikussá, hogy nincsenek előttük kiutak, nincsen hova futni. Huber Rózsi, a prostituált, 34 évesen, a kasszirpultnál várja a szerencséjét, az anya infantiiizmussal és hazudozással próbálja felszínen tartani az életét, majd miután a fia sem vállalja, az öngyilkosságban keres végleges megoldást. Mindük közül Huber Vilmosban a legerősebb a többiektől való szabadulás vágya, olyannyira, hogy uj környezetében még a családja létezésének tényét is elhallgatja. Nemcsak azért, mert erre nővére és anyja életmódja okot szolgáltat, de mert élete kisiklásának okozóját is anyjában látja. Ahogy volt iskolatár-