Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: A VÁNDOR UTOLSÓ ÚTJA Balázs Béla késői drámája

Mü és Élet konfliktusa alapján próbáltuk értelmezni Cinka Panna balladáját, mert a darab véleményünk szerint alapvetően erről szól. Szól persze még sok egyébről, történelemről, szabadságharcról, osztályharcról. Aktuális fogadtatását elsősorban ez utóbbi határozta meg. De a Cinka Panna éppen azért nagy mü, mert többrétegű a mondanivalója. Szerkezetét a fenti konfliktus határozza meg, ez szervül benne formává. És ez a formaszerkezet, ez az alapprobléma köti össze - megdöbbentő azonosságot mutatva - Balázs Béla fiatalkori drámáival. Ha igaz az, hogy egy nagy gondolkodónak egy gondolata van életében - és ez nem az életmű szegénységét, hanem éppen gazdagságát, mert koherenciáját mutatja -, akkor ez, úgy látszik, a művészi életműre is áll. A vándorút kezdetén, még elválásuk előtt Cinka Panna egy balladát mesélt Ocskaynak, amit az nem akart végighallgatni. Egy legyőzhetetlen óriásról szólt a ballada, aki az erejét, a szivében, s a szivét nem a mellében hordta. "Cinka Panna: Valahol máshol volt rejtve a szive Rettentő erejű roppant óriásnak, Azért is nem tudta őt megölni senki, Életét elvenni, őt elveszejteni. Ocskay: Hol volt a szive? Cinka Panna: Más vidéken rejtve, és rejtett sziveben Volt az óriásnak szertelen ereje. Onnan meritette erejét, ha kellett, Harcra, küzdelemre erőt onnan szivott, Szivének kútjából, amely vala máshol. Ocskay: Hol? Cinka Panna: Egyszer pedig jöttek tizenkét sárkányok, Hétfejti sárkányok óriást legyőzni, Óriást legyőzni, karóhoz kötözni. Erőt meriteni siet az óriás, Erőt a szivéből szivni küzdelemre, Tizenkét sárkánnyal harcba hogy kiállj

on. Jaj, de az óriás szivét nem leié meg,