Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: A VÁNDOR UTOLSÓ ÚTJA Balázs Béla késői drámája

"Ocskay: Hát egyedül kell mennem utolsó utamra? Te is elhagysz engem, ánekes madaram? Cinka Panna: Nem én hagylak el. Te! Te hagyod el Ocskay Lászlót. Elhagyod az én hősömet!" Ocskay nem találta meg élete formáját a kuruc kalandban. Lelke egy darabját maga mögött hagyta, de tovább kell vándorolnia. Vándor-természetét az ellenség is ismeri. Könnyedén csalják egyre messzebb a kuruc hadtól, egyre beljebb a német táborban. "Követ /a miniszterhez/: Tisztelettel kérdem excellenciádat, hová ment Ocskay? Miniszter /mosolyogva/: A grófné éneke után indult, de nem fog rátalálni. Követ: Megkövetem excellenciádat, de efelől úgy vélekedem, hogy jobb lenne, ha találkozna a grófnéval. Miniszter: Ugyan miért? Vájjon miért volna az jobb? Követ: Mert a grófnéval való találkozás idekötelezné Ocskay Lászlót, szorosabban kapcsolná hozzánk. Miniszter: Pórias kurucfilozófia! Ocskay László rajongó magyar. El nem érhető álom jobban vonzza őt az elért célnál. Követ: Vétessék fontolóra az is, hogy itt nem vagyunk messzire a kurucok táborától. Itt még hallja Ocskay László kurucok nótáit. Nem lehetünk itt mi bizonyosak őbenne. Miniszter: Erős kapukkal van elrekesztve az ő visszafordulásának útja. Követ: Nem elég erősek azok a kapuk az ő óriási ereje előtt. Miniszter: De hiszen Ocskay László maga jószántából jött át hozzánk. Szive vágya hajtotta felénk. Követ: Mégse hozta szivét magával mihozzánk. Gyakorta megesik ez a mi véreinkkel. ... Hang a trón mögül: A grófné ebben a nyomban elutazzék Bécs iránt. Miniszter /meghajol/: Excellenciád bölcs parancsa foganatosíttassák. Akármerre vegye útját a grófné, Ocskay követni fogja. El nem érhető álma után ered. Rajongó magyar. És holnap mesz-