Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Kisbán /Bánffy/ Miklós emlékezése Az ember, ha kenyere javát megette, az emlékein kérődzik. Ment51 öregebb, annál inkább. Egyéb dolga úgy sincs. Tevé­kenykedni csak kivételesen van alkalma. És emlékezni nem is rossz foglalkozás. Az ember újra átél sok mindent és igy a messzi múltba nézve vissza, ami ott küzdelem és gond volt és bosszúság, azt is bearanyozza a távolság aranyló köde. Szinházi emlékeimről lesz itt szó. És minthogy valami keret szükséges hozzá, hát beleágyazok mindent, előre nézve vagy hátra, annak a hat évnek a történetébe, amit az állami színhá­zak ólén töltöttem 1912-1918-ig. Hogyan kerültem oda? Bizony ez elég váratlan dolog volt. Sok körülmény játszott közre. A fő ok az volt, hogy az Opera rendkívül hanyatlott és súlyos krízisbe jutott Mészáros igaz­gató vezetése alatt - a közönség teljesen elfordult tőle. Bér­lők is már alig voltak és azok sem igen jártak oda. A terem úgyszólván üres volt. Az állam a rendes subvention fölül min­den évad végén mind nagyobb-nagyobb deficitet kellett hogy fi­zessen. 1911-ben már a képviselőházban is támadás indult emi­att és fölvetődött az a gondolat, hogy adják bérbe az Operát és igy szabaduljanak tőle. Azt hiszem, hogy annak a sajtóhadjáratnak, amit pár év óta az Opera ellen folytattak, üzleti háttere is volt. Kétségtelen, hogy Márkus Miksa a "Magyar Hirlap" főszerkesztője és annak két teBtvére Márkus /bezsq7 karmester és Márkus /Géza/ épitész, ennek a hadjáratnak hatása alatt szerezték meg az engedélyt az un. Népopera építésére a Tisza Kálmán téren. Építettek egy

Next

/
Thumbnails
Contents