Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

óriási hombárt 3600 hallgató számára és ehhez olyan pici szinpadot, amin alig fért el valamire való diszlet, énekkar, vagy balett. Hiába színházat csak az tud építeni, aki kellően tanulmányozta a kérdést. Különben Márkus építész már a paralizise kezdetén volt, mikor tervezte és még a befejezés előtt megvakult. Erről később még beszélek. Természetes, hogy a "Királyi Opera" fönntartásának is sok hive volt. ïfem a nagy közönség, hiszen az elfordult tőle, de mindazok, akik a komoly zenének hivei voltak. Ezek látták, tudták, hogyha az Operát bérbe adják, az a magyar daljátázásnak, de általában a magyar zenekultúrának is óriási kárára lesz. Hiszen a szinház bérlő csakis azt tekinti, csakis azt kell tekintenie, hogy megtöltse a színházat, hiszen meg is akart élni belőle. Tehát csupa idegen "star"-okat fog hozni és más esteken operává átkeresztelt operetteket; a magyar opera-irásnak pedig befellegzett, hiszen a pesti közönség olyan volt, hogy a belföldi müvet nem igen becsülte és csak annak volt hitele, amit külföldi siker hirével mutattak be. Az is kétségtelen, hogy olyan óriási zenekart nem fog tartani az az üzletember, tehát a Philharmoniai Társaság is krizisbe jut, hiszen annak zenekara az Operából került ki. Januárban, 1912-ben már tetőpontjára jutott az Operaház kérdése. Csak két megoldás volt: vagy bérbeadni vagy erőteljes reformot hajtani végre. Zichy János, akkori kultuszminiszter az utóbbi megoldást választotta. Azt hiszem ebben nagy része volt nejének Zichy Margitnak, aki nemcsak nagy zene értő volt, de maga is valóban kiváló művészettel zongorázott, és akkora értelemmel és érzéssel, hogy, ha erre a pályára adta volna magát, azt hiszem világhirü hírnévre tett volna szert. Hogy reám gondolt a miniszter, azt hiszem, azt is ő szuggerálta. Én ugyanis sokat jártam a házukhoz. Az asszonnyal fiatal korunk óta jóba voltam. Sok délutánon át hallgattam gyönyörű játékát. Azt a pár zenedarabot, amit irt

am, de sohasem adtam ki, azokat is ismerte. Ő egyedül tudta, hogy én itt Kolozsvárt első egyetemi éveimben Gegenbauernél zenét is tanul-