Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez
dő stb. váltanak ki belőlem; mig az ezeket utánzó kuliseza soha. Még a mai szinpad legtökéletesebb fegyvere, a körhorizont se, dacára minden monumentalitásra hajlandóságának, mert ez is képet ad, és nem képzetet kelt fel elsősorban. És ez legyen a szinpad elsőrendű célja: nem képet adni, hanem képzeteket jelezni; mégpedig ugyanazon képzetek összességét a látóhártyán keresztül, amit a dialógusok végeredménye vált ki a dobhártyán keresztül. Ezen cél elérésére pedig csak egy eszköz segiti a színpadot. Az egyszerűség. Egyszerűség: Bzinben, formában, világításban. Az egyszerűség keresése ezekben az eszközökben mindig az alapértékekhez vezet ismét: a geometriához, s a spektrum alapszíneihez. A stilizáláshoz." 1 ^ Stilizálás, geometria, monumentalitás, az összes technikai tényező együttműködése egy cél érdekében, "totális" vagy "szintetikus" szinház - számos rokon koncepció jelenik meg Európában ebben az időben. Mácza /és vele Kassák és köre/ teljes szinpada közvetlenül a Bauhaus totális szinházát előlegezi. Az egyszerűség elvi követelménye azért kerül középpontba, mert lehetővé teszi minden sallang kiküszöbölésével annak a kapcsolatnak a létrejöttét, amely együttélést teremt a játszó ember és a néző tömeg közt, amelyben felfakadhat az az életöröm, amely minden szinház alapja, "...az egységesitő alapérzés, ...amely a dráma megszületését hozta fel a primitiv emberi lélekből: az öröm, az életöröm érzése. Az életöröm: önmagában, mint az öröm expresszív hangjainak és gesztusainak cse- 1 lekvésekbe szélesedése; vagy mint az ellenkező póluson, a fájdalomban, szenvedésben megtört életöröm tragédiája a cselekvé15 sek során." Az élet nagyságának közvetítése, megéreztetése, együttes átélése, kiemelkedés a mindennapokból, amelyek elfátyolozzák ezt a nagyságot. Az élet e nagyszerűségét Mácza és aktiviBta társai számára egyértelműen a cselekvés testesiti meg, ezért a dráma ennek legadekvátabb kifejezési formája. "A legmagasabbrendü élet az intuitiv megérzéseken alapuló továbbvitelre törekvés. A legmagasabbrendü életforma pedig / - szemben minden wildei impresszionista esztétikával és maeterlincki metafizikába-olvadással - / a cselekvés. A megérzésekből és átgondo-
