Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez
don: a képzőművészetnek, architektúrának, színjátszásnak, zenei hangnak, és volt a drámának /Sztanyiszlavszkij, Gordon Craig, Reinhardt, E. Duse, Moisi, Ibsen, Maeterlinck/. De mind: külön-külön. Mind önmagáért, a saját elhatárolt szempontjainak diadaláért, tekintet nélkül a /tulajdonképpen elválaszthatatlan/ másik szempontra, és különösen tekintet nélkül az összre." 11 A forradalommal lerombolt szinpad által felszabadított helyre az együttélés szinpada lép, a közvetlen tiszta cselekvés, ennek szolgálatában áll a szinpad valamennyi eleme. Ebben a színházban nincsenek többé hatásproblémák, mert nincsenek hatások - "az egy legfelső szempont problémájának szerves és 12 elválaszthatatlan részei" vannak, amelyek csak egymásra vonatkoztatva értelmezhetők. A szavak maguk is cselekvést jeleznek, ezekből a rész-cselekvésekből épül fel az akció anyaga. "Az igy megépitett cselekvés, mivel alapértésekből formálódott, természetesen csak az alapformákkal dolgozhat, tehát mindig 13 és mindenütt egyszerűségre törekvő kell hogy legyen." Az egyszerűség, amely meghatározza az egy legfelső szempont szerves és elválaszthatatlan részeinek szinpadi együttélését, itt elvi követelménnyé válik. "A szinpad tehát vonalakkal, formákkal és szinekkel lezárt tér. A keresztülvitelben: tér, amelyet vonalak, formák és az ezekben variált szinek határolnak. A vonalak és formák a szuggesztivitáshoz vezető törvényszerűségből következően geometriaiak, a naturális vonal és formalehetőségek teljes mellőzésével. Sikok, az architektúra geometriájával épültek, fából és drapériából. Nem falak, és nem is falakat utánzók: a saját matériájuk anyagi tulajdonságait szigorúan megtartó sikok. Nem égboltok, nem is égboltot utánzó körhorizontok: a saját matériájuk anyagi tulajdonságait szigorúan megtartó körülhatárólói a szinpad által alkotott térnek. Nem fák, nem lombok, nem utcák, tájak, házak stb., nem is ezeket utánzók: a saját anyagukkal jelzői valaminek, ami nem fa, ház stb., hanem érzete az erdő, a város, a tenger stb. pszichikális tulaj donságaínak. Mert: egy szines függöny, egy szines drapériákból összetevődő színharmónia /vagy szin-disszonancia/ megadhatja nekem a lehetőséget ugyanarra a lélekállapotra, amit a tengerpart, er-