Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója

Ezzel szemben Pirandellónak volt annyi színpadi- ós stílusár zeke, hogy ne irjon le ilyen lapos, melodrámába illő jelenetet. Az ő megfogalmazásában ugyanez a következőképpen hangzik: Anya /hirtelen felindulásában letépi a Madame fejéről a parókát, és földhöz vágja, a Szinészek először elképedve nézik, majd felugranak és nevetve akarják visszatartani/: Boszorkány, gyilkos, az én lányom!... Mostohalány /hozzáfut, vissza akarja tartani ő is az anyát/: Mama kérlek, mit csinálsz? Az Isten szerelmére! Apa /szintén hozzáfut és csitítja/: Nyughass, nyughass már, ülj le szépen! Anya

: De akkor lökjétek ki innen! Szemmel látható, hogy az átdolgozó arra törekszik, hogy minél életszerűbbé és ugyanakkor minél drámaibbá tegye a jelenetet. Megoldása azonban elhibázott, rendkívül színpadias, túljátszott az Anya-Mostohalány párbeszéd, s igy nem együttérzést, szánakozást és döbbenetet vált ki a befogadóból, hanem bosszankodást vagy nevetést a már-már karikírozott jelenet láttán. Van még egy rész, ahol Reinhardtot alaposan cserbenhagyta Ízlése és arányérzéke, mégpedig a mü kritikus pontján, az utolsó mondatokban: Igazgató

: ...Talán az én szerepemet akarja játszani? ...Az csak két szó: játék és valóság. /Igazgató felugrik, megfordul, a nézőtér felé/ Nem! Nem! Nem!... /Belebámul a nézőtérbe/ De hát kik ezek itten? ...Hiszen ezek a szerepekf ••.Szent Isten! ••.Világot! ••.Világosságot a nézőtérre! ...Szép kis meglepetés! ...Igazán... Már megint... vadidegen... szerepek osontak be ide... ki engedte be őket? ...Példátlan! Hiszen tele van a szinház.•• ki engedte be őket?... Mi most próbálunk! ...Függönyt! Bocsánatot kérek... hölgyeim és uraim... nagyon kérem önöket... szíveskedjenek távoz-